3.fejezet

Sweet Dreams (Are Made Of This)

{Louis}

Azonnal lecsaptunk a fiúkkal a kávézó legeldugottabb asztalára, majd kezünkbe vettünk egy-egy ital s étellapot. Amikor a pincérnő felvette a rendelésünk, egy Hazelnut forró csokoládét rakott le elém. Értetlenkedve vontam fel a szemöldököm.
- Elnézést - szólaltam meg, miközben a srácok sutyorogni kezdtek. A lány rám emelte azúrkék íriszeit. - Még nem rendeltem semmit.
- Ő küldte és hozzátette, hogy szívesen fizeti a reggelid is - mosolyodott el s a pult felé bökött fejével. Ez nem lehet igaz... Ilyen nincs!
- Menj oda hozzá és beszélgessetek! - bökött oldalba Niall, amitől majdnem a padlón kötöttem ki. Meglepetten fordítottam fejemet a szöszi irányába. Mindössze egy kaján vigyort kaptam. - Nézd csak meg jobban, Lou... Jóképű és ráadásul kedveskedik is neked, pedig nem hinném, hogy régóta ismernétek egymást.
- Mint egy megszállott, most is úgy bámulja Tommo-t... Kis híján felfalja a szemeivel - közölte velünk Liam, miközben Zayn vállára hajtotta fejét és egy puszit lehelt a fekete hajú állára. Mire észbe kaptam, a mogyoróbarna szempár már rajtam pihent. - Hallgass Ni-re és menj oda a sráchoz! Biztosan örülne a társaságodnak.
Hátrahajtott fejjel összeszorítottam a szemeimet és a számat. A legjobb barátaim is szövetkeztek ezzel a zöldszemű szörnnyel. Az eszem megáll, komolyan! Kifújtam az eddig visszatartott levegőm, aztán felálltam a helyemről s odaslattyogtam a fiúhoz. Ajkait széles mosolyra húzta, amikor tekintetünk egymáséba fonódott. Atyaég, de gyönyörű, csillogó íriszei vannak!

{Harry}

Örültem, hogy a pulóverem leért csaknem a fenekem aljáig. Tökéletesen eltakarta a merevedésemet, amit Louis okozott azzal, hogy mellém ült. Mélykék szemeiben rengeteg, megválaszolandó kérdést véltem felfedezni. Arcát több napos borosta fedte, ami egyfajta mágikus vonzalommal hatott rám. Kezem betegesen remegett azért, hogy végigsimíthassak a fiú bőrén. Tisztán csengett a fülemben, ahogy tenyerem alatt serceg az arcszőrzete. Türelmetlen sóhajtása zökkentett vissza a valóságba.
- Tudom, betegesnek tűnhet a viselkedésem... Valószínűleg már elküldtél néhányszor a pokolba a mai napon, mégis úgy érzem, ideje magyarázatot adnom, mit miért teszek - törtem meg a csendet, miközben beletúrtam a hajamba. Lou megbabonázva követte figyelemmel a mozdulatsort, ami mosolygásra késztetett. - Tegnap este láttalak meg a klubban. Olyan visszafojthatatlan vágyat keltettél bennem, amit még eddig senkinél sem éreztem.
- A haverom tökéletesen mondta... Megszállott vagy - suttogta inkább már magának, mintsem nekem. Némi félelemet és kételyt láttam átsuhanni az arcán. - Hogy tudsz ennyire közvetlen lenni hozzám? Nem is ismerjük egymást... Még a nevedet sem tudom.
- Először ismerkedjünk egy kicsit névtelenül, úgy sokkal izgalmasabb. Egyenlőre elég, ha én tudom a neved, Louis - mosolyogtam, mint a vadalma. Lou arca elvörösödött, alsó ajkát pedig idegesen beharapta. Nagyot nyeltem; a farkam görcsösen megrándult. Ha ma este nem történik semmi köztem és a táncosfiú között, a merevedésem miatt fogok kikötni a hullaházban! 

{Louis}

Furcsa érzések kavarogtak bennem. Egy számomra vadidegen srác akart megismerni engem, aki nem mellesleg rendkívül kedves és barátságos volt, hanem jól is nézett ki. Képtelen voltam visszautasítani az ajánlatát, miszerint állja a reggelim árát. Valamiféle láthatatlan mágnes vonzott a fiúhoz, holott csak annyit tudtam róla, hogy tegnap este látott először a klubban.
- Kérsz esetleg desszertet? - kérdezte, miután elpusztítottam a sonkás-cheddar sajtos croissant-m és a nemrég kapott forrócsokim, amit Ni hozott oda a pulthoz. Az elmémbe égett az a vigyor, melyet egy vállveregetéssel kaptam a szöszitől. Mosolyogva megráztam a fejem. - Egy kávét?
- Tele vagyok már, de egy fehér csokis kávét elfogadok - mondtam, a göndörke pedig leadta mindkettőnk rendelését. Ő egy sima espresso-t ivott. Le sem vettük egymásról a szemünket, smaragdzöld íriszei négyzetcentiről négyszentire mértek fel. Én leginkább az ujjain pihenő gyűrűket tüntettem ki figyelmemmel. Amikor a kézfeje oldalán levő keresztre pillantottam, kibukott belőlem egy kérdés. - Nem fájt, mikor varrtak?
- Nem igazán, de a mellkasomra felkerült mintáknál már jóval elviselhetetlenebb volt a fájdalom - mosolyodott el, miközben az alkaromra tévedt a tekintete. - Te sem panaszkodhatsz a tetoválások terén. Tudod, melyik tetszik a legjobban rajtad?
Megcsóváltam a fejem, mire libabőrös lett a bőröm. Mutatóujjával körbejárta az iránytűt ábrázoló tetkóm. Ajkain kisfiús vigyor terült szét, amitől forróság gyülekezett az alhasamban. Akaratlanul alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat.
- A bal karomon van egy hajó... A hajózásban legtöbbször hagyományos iránytűt használnak GPS helyett - értetlenkedve pislogtam párat. Hogy köthető össze a két dolog? - Nekünk találkoznunk kellett, Louis! Így ismeretlenül is több közös van bennünk, mint ahogy azt gondolnánk!
Lesokkolva próbáltam meg feldolgozni a szavait. A szívem őrült tempóban vágtázott, a frissen lefőtt kávéval keveredett levegőt szaggatottan szívtam magamba. A nadrágomban lejátszódó eseményekről pedig hadd ne ejtsek szót. Olyan feszítő érzést még nem éreztem, mint most. Az alsónadrágomban talán még egy gyufaszálnak se maradt hely, nemhogy egy kéznek.
Reagálni szerettem volna, de Liam-ék beelőztek. A kabátomat a hátamra terítve vettek körbe minket. Szerencsére nem Niall, hanem Zayn intézte felém szavait.
- Ideje indulnunk, Boo! Még ki kell takarítani a szórakozóhelyet, illetve próbálnotok is kellene Shayna-val és Li-vel - karolta át vőlegényét a fekete hajú fiú, én pedig bólintottam egyet. Haloványan elmosolyodva néztem a göndörkére.
- Később még találkozunk... - nyújtottam felé barátságosan a jobbomat, amit azonnal meg is fogott. Áramütésszerű érzés szaladt végig rajtam, ahogy hüvelyujjával megcirógatta a kézfejem. Pár percig fogtuk egymás kezét, megfeledkezve a külvilágról. Miután leugrottam a székről, elengedtem hatalmas mancsát. - Szia!
Csak akkor eszméltem fel naivságomból, amikor beültünk a srácokkal az Audiba. A mögöttünk parkoló Range Rover gazdája is helyet foglalt a terepjáróban, majd rám kacsintott. Ni füttyentgetve megbökte a karom, én pedig vigyorogva lehajtottam lángoló fejem. Hogy fogok így fellépni? Mi van, ha ez a göndör hajú szexisten is ott lesz?

*.*.*.*.*.*

Sziasztok!

Az év utolsó napján köszöntök mindenkit sok-sok szeretettel :) Mozgalmas évet hagyhatunk magunk mögött; rengeteg örömteli pillanatot és sajnos olyan pillanatot is, ami jobb lett volna, ha messziről elkerül :3 A mostani fejezetet egy nagyon kedves barátnőmmel és osztálytársammal, Liliennel sikerült összehozunk; ezúton is köszönöm a segítséged, Bloody ♥! Köszönöm az előző részhez érkezett 6 kommentárt - Naomi Greg, Cool Girls, Mary-Anne, Lilla, Névtelen és Niké Fox ♥ -, a 12 pipát, az 1.400 megtekintést és a 22! feliratkozót ♥! A hétvégén még megpróbálok hozni egy fejezetet a nagy, téli szünet utáni hajrá előtt :) Nincs más hátra, minthogy eredményekben gazdag, nagyon boldog új évet kívánjak mindenkinek ♥! Jövőre találkozunk! :) Pusszpáá evribádii,

Macy

2.fejezet

Hungry Eyes

{Louis}

- Nem lesz kényelmetlen így a bemelegítés? - kérdezte elfojtott kuncogással Liam, miközben kezet rázott a gondnokkal. Évek óta átjárunk Stockport városából Manchesterbe, hogy lejátszunk egy profikat szó szerint megszégyenítő meccset az Old Trafford-ban. A pályán dolgozok régi ismerősként üdvözöltek minket.
- Az öltözőben majd kitalálok valamit, ne aggódj - mondtam szem forgatva. Niall még mindig rázkódott a nevetéstől, arcra felpuffadt s elvörösödött az örömkönnyektől. Zayn magában kacarászott rajtam, Li pedig... Nos, ő is. Szép kis barátok, nemde?! Amint elfoglaltunk egy öltözőt, ledobtam a táskámat az egyik padra. Ajkaimra cinkos mosolyt varázsolva szólítottam meg a fiúkat. - Egy ideig ne zavarjatok, könnyítenék magamon!
Amint becsuktam magam mögött a zuhanyzó ajtaját, a srácok félreérthetően huhogtak egy sort. Felnevettem s megráztam a fejem.
Negyed óra múlva csatlakoztam a fiúkhoz, akik éppen bemelegítőköröket futottak a lelátó lépcsőin. Azt hittem, hogy csak 4-n leszünk, de tévedtem. Egy kapucnis alak ült a sorokban. Szürke fejfedője alól kikandikált néhány göndör tincs, de az illető arcát sajnos nem láttam. Égető tekintete viszont minden egyes mozdulatomat követte.

{Harry}

Miután Louis és a barátai eltűntek az egyik földszinti öltözőben, sietősen helyet foglaltam a lelátón. A pályára tökéletes rálátásom nyílt s hosszú lábaimat is kényelmesen kitudtam nyújtani. Pulóverem kapucniját a fejemre húzva dőltem hátra a kissé hideg széken és türelmesen vártam.
Amikor megjelentek a táncosfiú haverjai, a szívem őrült ütemben kezdett el dobogni. Csalódottan felsóhajtottam, hiszen nem volt velük. Egy kis idő elteltével azonban a várva várt személy feltűnt, nekem pedig megrándult a farkam. Alsó ajkamat beharapva mértem végig a srácot; fekete-zöld melegítőfelsőt, szürke pólót, sötétkék rövidnadrágot és fekete stoplist viselt. Ezelőtt kiröhögtem, aki azt mondta, hogy a férfiakon először a vádlit nézik meg a nők. Jelentem, az én tekintetem is rögtön odavándorolt. Nagyon izmos. Ahogy felfelé kalandozott látásért felelős érzékszervem, a nadrágomban úgy fogyott a hely. Kezeim egyszerre izzadtak és remegtek. Erős önkontrollra volt szükségem, hogy ne nyúljak magamhoz itt, a stadionban.
Sosem élveztem még ennyire egy futballmeccset. Louis erre a sportágra született, akárcsak a szöszi haverja. Arcomra levakarhatatlan vigyort ragasztott a barna hajú szexisten örömteli levegőbe bokszolása vagy éppen az, ahogy diadalittasan lepacsizott a csapattársával. Az oxigén a tüdőmben rekedt, amikor Lou megvált a melegítőfelsőjétől. Lenge pólóján keresztül kirajzolódtak hát-, illetve mellizmai. Ó, és a mellkasát díszítő tetoválás is kivillant. Imádom! Egy-egy cipőfűző bekötéskor felém fordulva hajolt le, így néhány másodperc erejéig kiguvadó szemekkel gyönyörködhettem markolni való fenekében.
A megőrülés szélére sodródtam. Önkontrollom nevetve és integetve hagyott a szarban. Amilyen feltűnésmentesen csak tudtam, kicsatoltam a nadrágom övét s alsó ajkamba mélyesztve fogaimat nyúltam ágaskodó férfiasságomhoz. Hideg ujjaimtól kicsit összerezzentem elsőre. Lejjebb csúszva széken mozgatni kezdtem kezemet fel s le, közben Louis nevét nyöszörögtem rekedtesen. Csak reménykedni tudtam, hogy nem vesznek észre.

{Louis}

Liam és Zayn kitalálták, hogy külön szeretnének játszani, ezért felosztottuk két térfélre a pályát. Az egyiken ők, a másikon Ni és én fociztunk. Cselezési technikákat gyakoroltunk a szöszivel, amikor egy hangos s felettébb öblös nyögés rázta meg a fél stadiont. Zavartan pislogva kaptam rögtön a lelátóra a tekintetem. Az állam konkrétan a füvet súrolta meglepettségemben. A minket, jobban mondva engem kukkoló alak szégyentől és a maszturbáció okozta örömtől kipirosodott arccal nézett végig rajtunk. Lángoló íriszei másodpercek alatt fonódtak össze az enyémekkel.
- Ez gusztustalan - suttogta undorodva a fülembe Niall, mire nyeltem egy nagyot. Az alhasamban megmagyarázhatatlan forróságot éreztem, majd a férfiasságom lüktetését. Akaratlanul is a nadrágomra pillantottam. Hurrá, újabb merevedés a láthatáron! Nialler hitetlenkedve méregette az ölemet. - Csak azt ne mond, hogy attól gerjedtél be, amit hallottál meg láttál?!
- Fogalmam sincs - fülig vörösödve rugdostam a labdát, hátha eltereli a gondolataimat. Noha a merevedésem elviselhetőbbé vált, a szívem őrült kalimpálásán nem sokat segített.
- Ma este lesz a párválasztó a klubban. A műszakod után ne lépj le rögtön, hanem ismerkedj! Hátha akad egy számodra ideális partner - kaparintotta meg a lasztit Ni, majd berúgta a kapuba. Megrántottam a vállam. Nincs sok kedvem ismerkedni. Főnököm felsóhajtott. - Na, ne legyél már ennyire besavanyodott! Ez már nem állapot, Louis! A kórházban fogsz kikötni, merevedési panaszokkal...
- Milyen előrelátó vagy, baszki... Egyedül is tökéletesen megvagyok. Nincs szükségem egy ágyasra, aki csak akkor bukkan fel az életemben, ha dughatnékja van - mormoltam, miközben odakocogtam a labdáért. Dekáztam néhányat, aztán átpasszoltam a szöszinek. - Neked is csak alkalmi csajaid vannak, mégis kiegyensúlyozott az életed.
- A te helyzeted más, fogd már fel! Ah, nem akarok papolni... Nem az én életem, nem szólok bele - túrt hajába leigázottan. Tisztában van vele, hogy nekem van igazam. Sok esetben. - Bár, egy 23 éves férfi már igazán érett egy kapcsolatra. Akár nő, akár férfi a párja.
Nagyokat pislogva méregettem a szőkeséget. Eddig felszínesen foglalkoztatta a téma, most pedig úgy osztotta az észt, mintha könyvből olvasná. Lehet, hogy titokban felvette a pszichológiát az egyetemen, a fene se tudja. Felsóhajtottam.
- Srácok, mit szólnátok egy reggelihez a Starbucks-ban? Liam nem reggelizett és kezd rosszul lenni az éhségtől - jött oda hozzánk Zayn, miközben aggodalmasan figyelte vőlegényét, aki a fűben üldögélt. Bólintottunk egyet Ni-vel, Z pedig elmosolyodott. Csokoládébarna szemeiben némi hála is csillogott, amit nem igazán értettem. Talán annak örült, hogy nem utasítottuk el az ajánlatát. - Klassz! Akkor öltözzünk át és induljunk!
Eddig totálisan megfeledkeztem az evésről; most, ahogy szóba hozta a fekete hajú srác, megkordult a gyomrom. Mit mondhatnék, nem mentem a falnak attól az egy almától. Miután letusoltunk, felöltöztünk és a kocsihoz siettünk. Éreztem, hogy valaki követett minket. Amikor hátra néztem, nem láttam senkit.
- Szóljatok rám, hogy keressek fel egy pszichológust! - mormoltam, miközben elindultunk a másik utcában levő kávézóhoz. Liam értetlenkedve nézett rám a belső visszapillantó tükrön keresztül. - Úgy érzem, mintha figyelne minket valaki.
- Paranoia - fejezte ki mély együttérzését Niall, mire felhorkantottam. - Túl sok horrort nézel, Tommo...
- Mi van akkor, ha az a csávó jött ki közvetlen utánunk, aki felnyögött a pályán? Elképzelhető, nem? - kérdezte Zayn, a többiek pedig bólogatni kezdtek. Leeyum megvakarta a tarkóját, amikor felbőgött a motor. - Úgy tűnik, nem adta fel olyan könnyen.
- Hm? - eszméltem fel rögtön. Egy emberként néztünk hátra. Egy ébenfekete Range Rover volt a nyomunkban. A volánnál ülőt egyből felismertem. A kapucnis alak, aki a lelátón ülve verte ki magának. - Zayn, azt hiszem, jól tippeltél...

*.*.*.*.*.*

Sziasztok!

Szeretetben, beigliben és ajándékban gazdag pénteken, fiatalság! Megérkezett Macy Jézuskája :) Köszönöm az előző fejezethez pötyögött 3 kommentárt - Névtelen: Pert akasztanál a nyakamba? Akkor hogyan írnék nektek? :) Köszönöm ♥!, Buzási Judit: A kiváló fordító kiütötte az írónőt, ez nem ér :3 Köszönöm a véleményed, drága ♥! és Mary-Anne: Semmi baj (a technika már csak ilyen kiszámíthatatlan), az a fő, hogy most is írtál :) Köszönöm ♥! -, a 8 pipát és a 20! feliratkozót ♥! További szép napot és pihenésben gazdag hétvégét kívánok! :) Pusszpáá evribádii,

Macy

1.fejezet

Gimme! Gimme! Gimme! (A Man...)

{Louis}

Olyan érzésem volt, mintha követett volna valaki. Miután bezártam az öltöző ajtaját, megváltam ruháimtól és gyorsan letusoltam. Amint végeztem, fütyörészve öltöztem vissza azokba a ruhadarabokba, melyekben dolgozni jöttem s ahogy lekapcsoltam a villanyokat, kiléptem a folyosóra. Esküszöm, nem láttam egy lelket sem, de az árgus tekinteteket magamon éreztem. Fene egye meg Zayn-t és a paranoiás nézeteit! Fejemet rázva bújtam bele kabátomba, ami szerencsére már nem vizesen tapadt rám. Kulcsomat zsebre vágva osontam ki a művészbejárón, majd indultam el a két utcányira lévő lakásomhoz. A városrész ugyan kihaltnak tűnt, a hátam mögül mégis lépteket hallottam. Kezeimet a nadrágom zsebeibe dugva róttam tovább hosszúnak nem nevezhető sétámat.

Amikor befordultam az utcába, már nem hallottam semmit. Holnap első dolgom lesz felkeresni egy szakembert, mert ez nem normális! Remegő kézzel nyitottam ki a lakásajtót, majd felkapcsoltam a villanyt és kinéztem az ablakon. Ki fogom herélni Zayn-t, az biztos! Morgolódva melegítettem meg az anyukám készítette raviolit s egy nagy korsó sör kíséretében elfogyasztottam az olasz tésztakülönlegességet.

Fáradtan dőltem végig a kanapén, majd bekapcsoltam a tv-t. Egy ideig csak szörfölgettem a csatornák között. Mivel nem találtam semmi nézhetőt, kikapcsoltam a készüléket és felmentem a szobámba. Bokszerre levetkőzve másztam be az ágyba, aztán belefúrtam fejemet a párnába és megpróbáltam elaludni.
Hajnalban a telefonom csörgésére ébredtem vagyis ijedtem fel. Nyöszörögve tapogattam végig az éjjeliszekrényt, hátha ezzel gyorsabban ki tudom nyomni a zenélő készüléket. Nem igazán sikerült, amit akartam. A méregdrága iPhone a kemény fapadlón végezte, de szerencsére egy aprócska karcolással megúszta az esést. Morcosan pirítottam rá a hívó félre.
- Fél 6 van, Niall! Ilyenkor még aludni szoktál, mit akarsz? - ültem fel és beletúrtam kócos hajamba. Elképzelésem sem volt arról, a szöszke fiú miért kapcsolt ébresztő üzemmódra.
- Focizni megyünk Manchesterbe a srácokkal. Arra gondoltam, csatlakozhatnál hozzánk - lelki szemeim előtt láttam, hogy beveti a kiskutyaszemeket s még az ajkait is lebiggyeszti. Szívem szerint nemet mondtam volna, de ismertem Ni-t. Rendkívül érzékeny és nem igazán szereti, ha visszautasítják. - Mond, hogy eljössz! Kérlek, Boo!
- Ah, oké. Hol és mikor találkozzunk? Egyáltalán kinek a verdájával gondoltátok a kiruccanást? - zúdítottam rá kérdéseimet, miközben az ablakhoz sétáltam. A szomszédaim már elmentek dolgozni, csak a gyerekek szobáinak ablakán volt lehúzva a redőny. Elhatároztam, az autóút nagy részét végig fogom aludni.
- Negyed óra múlva legyél a klubnál, Liam bevállalta a sofőr szerepét - mondta, én pedig bólintottam egyet, amit persze nem láthatott.
- Ott találkozunk - sóhajtottam fel s megszakítottam a hívást. Miután megágyaztam, gyorsan bedobáltam az edzőcuccomat, egy tusfürdőt meg egy törülközőt a hátizsákomba. A zuhanyzással nem akartam húzni az időt, így csak egy tiszta alsónadrágot kaptam magamra. Amint megborotválkoztam, felvettem egy farmert és egy szürke pólót. Hajamat bezseléztem és beletúrtam néhányszor, aztán a vállamra csaptam a táskát és a telefonomat a nadrágom zsebébe csúsztatva lerobogtam a konyhába. Magamhoz vettem egy almát, majd elindultam a szórakozóhelyhez.
Már messziről szemet ütött Zayn második szerelme, Viola. Ezt a jó öreg Audit még az érettségijére kapta a nagyszüleitől, azóta esze ágában sem volt beújítani valami szebb és jobb járgányra. Már meg sem tudtam lepődni azon, hogy Z és Li a kocsi oldalának dőlve falták egymást. Amikor a gerlepár közelébe értem, füttyentettem egy nagyot. Payno ijedtében ráharapott a fekete hajú alsó ajkára, aki felmordult fájdalmában.
- Baszódj meg, Tomlinson! - sziszegte a száját tapogatva a pakisztáni szívtipró, miközben szembe fordult velem. Liam a fiú hasa köré fonta karjait s egy puszit lehelt a hátára. Megforgattam szemeimet, mire Zayn gúnyosan elmosolyodott. - Ennyire azért nem kéne örülnöd a boldogságunknak...
- Örülök én nektek, csak néha túlzásba viszitek - mondtam, miközben bedobtam a hátsóülésre a hátizsákom. Felvont szemöldökkel néztem körbe. - Hol van Niall?
- Beugrott a klubba ásványvízért - szólalt meg Leeyum, aki még mindig Z-t ölelgette. Biccentettem egyet, majd beleharaptam az almámba. Ni éppen ekkor lépett ki a szórakozóhely bejáratán, egy nagy zsugor ásványvízzel. Segítőkészen felnyitottam a csomagtartótetőt, aztán megettem a már félig elfogyott reggelim és miután lecsukódott a csomagtartó teteje, beültünk az autóba. Liam mellett természetesen Zaynie ült, mellettem pedig kizárásos alapon a szöszi. Sofőrünk izgatottan nézett bele a belső visszapillantó tükörbe. - Indulhatunk, srácok?
Mindannyian bólintottunk, Li pedig beindította a motort és elindultunk Manchester városába. Látszólag nem döntötte romba semmi a tervemet, miszerint alszom egy kicsit útközben, így fejemet az ablaknak támasztottam és lehunytam a szemem.

{Harry}

Fél éjszakámat a srác háza előtti bokorban, amikor viszont felment a szobájába, az ablakkal szembeni fa egyik vastagabb ágán töltöttem. Hajnalban azonban én is felriadtam a telefonja csörgésére. Erősen füleltem, ezáltal megtudtam, hogy hamarosan a szórakozóhelyhez fog menni. Nesztelenül lemásztam a fáról, majd hazasiettem. Kapkodva átöltöztem s a pénztárcámat meg a telefonomat zsebre vágva ültem autóba.
A klub bejáratától talán másfél méterre leparkoltam. Alig, hogy elhalkult a motor, a táncosfiú is megérkezett. A nadrágomban szűkebb lett a hely, ahogy végigmértem Őt. Feszes farmerja kiemelte lábait és kerek fenekét. Egy álompasi, egyszerűen hibátlan... Akarom. Fékezhetetlenül vágyom rá, holott nem tudok semmit se róla. Csak a nevét. Louis.
Merengésemből villámcsapásszerűen tértem vissza a valóságba. Amikor a fiúk elindultak, lassan követni kezdtem az Audit. Ujjaimmal idegesen doboltam a kormányon, erősen arra koncentrálva, nehogy elmaradjak a kocsitól. Betegesnek tűnhet a viselkedésem, de nem érdekel. Mindent tudni akarok Lou-ról. Mindent.

{Louis}

Arra ébredtem, hogy valaki a vállamat ütögeti megállás nélkül. Nyugtalanul felsóhajtottam, majd összehúzott szemöldökkel kiegyenesedtem. Ni úgy vigyorgott mellettem, mint a vadalma. Biztos elszívott egy vicces cigit, azért ilyen.
- Már megint mit olvastál vagy láttál a neten? - kérdeztem, mire kitört belőle a nevetés. Értetlenkedve figyeltem, ahogy a hasát fogva görnyed előre és arca már-már paradicsom színűvé válik. Zayn és Liam mindezt csendben, sejtelmes mosollyal nézték végig. Megelégeltem haverom viselkedését, így kicsit sem kedvesen rádörrentem. Kezdett felmérgesíteni, nagyon. - Niall, beavatnál engem is?
- I-inkább n-nézz l-le a-a n-nadrágodra...! - bökött a sliccem felé, miközben a szemeit törölgette. Elkerekedett szemekkel méregettem a dudort, ami a nadrágom kellős közepén pihent. Nialler megveregette a combom. - Elmesélhetnéd, hogy miről álmodtál... Biztos valami izmos és jóképű hapsival hemperegtél, az okozhatott ilyen látványos erekciót...
Megrántottam a vállam. Őszintén szólva, nem álmodtam semmit. Békésen aludtam, csak az alvás járt a fejemben. Senki és semmi más.

*.*.*.*.*.*

Sziasztok!

Megérkeztem a várva várt folytatással :) Köszönöm az előző bejegyzéshez érkezett 5 kommentárt - Niké Fox, Lilla, Dreamy Girl: El sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy elnyerte a tetszésed :3 Hatalmas rajongód vagyok, megtiszteltetés a jelenléted ♥!, Török Eszti és Cool Girls ♥ -, a 19 pipát és a 19! feliratkozót ♥! Holnap, ha minden igaz és jól megy, felkerül egy téli dizájn a blogra :) Addig is: Boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Prológus

Who's That Boy ft. Dev

Dideregve csuktam be magam után a szórakozóhely művészbejárójának ajtaját. Negyed órája még egy felhő sem volt az égen... Amint előhalásztam az öltözőm kulcsát, a kabátomat a ruhaszárítóra dobtam. Prüszkölve váltam meg vizes ruháimtól, majd beálltam a forró zuhany alá. 

- Louis! Lou, válaszolj már! - hallottam meg legjobb barátom és egyben munkatársam, Zayn üvöltését. Elzártam a csapot, aztán magam köré tekertem egy törülközőt s kidugtam a fejem a fürdőből. Z felnevetett és megrázta a fejét. - Már megint eláztál, igaz?

- Rohadtul nem vicces - mormogtam, miközben a kanapén pihenő sporttáskához léptem. Szerencsére találtam egy száraz bokszert, amibe azonnal bele is bújtam. Megkerestem a hajszárítót és elkezdtem szárítani kócos, kissé már túl hosszúra hagyott tincseimet. Zayn a pipereasztalnak dőlve nyomkodta telefonját. - Miért kerestél?

- Csak meg akartam győződni arról, nem-e egy betörő ólálkodik itt - rántott vállat, én pedig megforgattam a szemem. - Mi van?!

- Ne legyél már ennyire paranoiás. Amióta felújították a biztonsági rendszert, egy rossz arcú lelket nem látni a környéken - vettem ki a szekrényből egy feszes, fekete farmert és egy hófehér inget. A zakóm élére vasalva volt felakasztva az ajtó kilincsére. - Esetleg a múlt hónapban történtek miatt vagy ilyen?
- Azért neked se lenne mindegy, ha egy kést szorítanának a torkodhoz - csúsztatta zsebre ébenfekete okostelefonját, majd felsóhajtott. Elhúztam a számat. Igaza volt, teljes mértékben. - Liam az életem része... Bele sem merek gondolni, mi lett volna akkor, ha az a kretén...
- Zayn, nyugodj meg! Payno él és virul, köszönhetően a gyorsaságodnak. Ha nem hívod fel azonnal a zsarukat... - haverom leintett, miszerint ne is folytassam. Miután felöltöztem s a hajam is megigazítottam, átmentünk a kolléganőm öltözőjébe. Ó, igen... Nem egyedül szoktam zenére rázni magam és a közönségbe dobálni a ruháimat, hanem egy csinos és rendkívül jó humorral megáldott csajszival, Shayna-val. Mikor meglátott minket, orcájára széles vigyor kúszott. - Szia, szépségem!
Válaszképp egy-egy puszit lehelt az arcunkra. Vattacukor illatú parfümje másodpercek alatt kúszott orromba, amitől tüsszentem kellett. Angyali nevetése betöltötte a kicsiny kis szobát.
- Hihetetlen, hogy még mindig nem szoktad meg annak a pacsulinak a szagát - röhögött Zayn is, én pedig kedvesen vállon csaptam. - Na, ne bánts!
- Fiúk, elég! - pirított ránk élesen Shay, de ajkai sarkában egy fojtott mosoly azért megbújt. - Olyanok vagytok, mint az óvodások!
Felvont szemöldökkel fújtattam egy sort, majd leültem Zaynie mellé a kanapéra. Csaknem fél órát várakoztunk Ay-re, de megérte. Ha nem lennék meleg, biztosan beledöngölném az ágyamba. Ott kerek, ahol kell; elbűvölő a személyisége és rendkívül jó emberismerő. Ezért is szeretek vele dolgozni.
- Telt ház van, ideje lenne kezdeni! - rontott be az öltözőbe Niall, a főnökünk s legjobb haverunk. Szőkés-barna haja tökéletesen meredt az ég felé, egy fehér-mintás trikót és egy feszülős farmert, illetve a már megszokottá vált, fehér Converse tornacipőjét viselte. Miután lepacsizott Z-vel és velem, arcon csókolta Shayna-t. - Csodálatos vagy, mint mindig!
- Túlzásokba esel, Ni... - kuncogott fel a lány, miközben a srác mellkasát cirógatta. Noha nem jártak hivatalosan, a szikra megvolt köztük. Egy-egy kiadós szexre biztosan.
Az öltözőt elhagyva fekete hajú barátunk a bárpulthoz sietett, hogy segítsen vőlegényének a kiszolgálásban. Nialler biztatóan ránk mosolygott s elfoglalta helyét a hangosítópultnál. Mielőtt a színpadra léphettünk volna, felvettük a maszkjainkat. Ereimben azonnal elkezdett száguldani az adrenalin...

{Külső szemlélő}

Ahogy beesteledett, a város talán legjobban működő szórakozóhelye tolongásig megtelt. Harry Styles és néhány barátja is úgy gondolta, kipihenik az elmúlt hét fáradalmait. Kabátjaiktól megválva kerestek maguknak ülőhelyet fent, az elkülönített részen.
- Kértek valamit inni? - kérdezte Ed a fiúktól, akik azonnal sorolni kezdték a töményebbnél töményebb italokat. A hétvégéjük javarészt erről szólt. A féktelen bulizásról és az ismerkedésről, mert egyiküknek sem volt komoly kapcsolata. A munkájuk mindössze futó, egyéjszakás kalandokat engedett meg. Nincs mese tehát, ilyen a zeneipar.
- Micsoda bombázó, te jó ég! - nyögött fel kábultan Dan, majd megbökte Harry-t, aki mindez idáig a telefonját bújta. A göndör hajú Adonisz azonnal a színpad felé kapta fejét; a lélegzete egy pillanatra elakadt. Nem, a fiú figyelmét nem a sztriptízelő lány, hanem a vele táncoló srác kötötte le. Mert Harry már lassan két éve élte életét homoszexuálisként. Erről azonban a családján kívül nem tudott senki. Egyenlőre nem is akarta, hogy bárki más tudomást szerezzen titkáról. Gondolataiból felajzott haverja zökkentette ki. - Láttál már nála gyönyörűbb nőt?
- Az arca nagy részét kitakarja a maszk, de el kell ismerni, tényleg csinos - mondta a göndörke, tekintetét el nem szakítva a srácról. Késztetést érzett arra, hogy lemenjen a tömegbe és addig stírölje a táncost, míg az fel nem figyel rá. Ekkor támadt egy ötlete. Mosolyogva állt fel helyéről s megvárta, míg Dan ránéz. - Lemegyek és megkeresem Ed-t!
Majdnem hasra esett, úgy kocogott le a zsúfolt lépcsőn. Orrát marni kezdte az alkohollal és némi izzadsággal keveredett levegő. Fintorogva törte át magát a tömegen a bárpultig, ahol sikeresen beleütközött keresett haverjába. Harry meg sem lepődött azon, hogy Ed éppen egy lányt próbált felszedni. Vacillált egy ideig, megszólítsa-e a vörös hajú srácot vagy inkább hagyja az egészet. Végül a második verziót választotta.
- Egy vodka tonikot kérek - ugrott fel egy bárszékre, miközben leadta a rendelését. Amint készhez kapta az italát, a színpad felé fordult. Arcából az összes vér férfiassága felé vette az irányt, bokszere és szűk farmernadrágja ráadásul csak nehezített a dolgon. Sosem érzett még ilyet, rendkívül új volt számára a helyzet. Szapora levegővétellel hörpintette fel a poharában maradt löttyöt s kérte a következőt.
Úgy a negyedik pohárnál kezdte el érezni a hatását, de még így se tántorodott el attól, hogy lecsapjon a táncos fiúra. Alkoholtól elködösült tekintetével határozottan, áhítattal követte minden egyes mozdulatát. Keze remegett és izzadt a combján, nem győzte a koptatott anyagú farmerhoz dörzsölni tenyerét.
- Harry?! - zavartan pislogott párat, majd kíváncsian nézett Ed-re. A vöröske immáron egyedül kortyolgatta whiskyjét. - Ennyire bejön a táncoslány?
- Nem rossz, nem rossz. De, nem én vagyok oda meg vissza tőle, hanem Dan. Kis híján elélvezett a látványtól - mormolta a göndör, aztán kért a pultostól egy pohár tiszta tonikot, vodka nélkül.
- Akkor miért bámultad úgy a színpadot? Majdnem kiestek a szemeid - nevetett fel a vörös srác. Harry vállat rántott. Ed megadóan feltartotta kezeit. - Jó. Ha nem, hát nem.
Amint elhalkult a zene, a táncosok megköszönték a figyelmet és lesiettek a színpadról. A szőke díva eltűnt a tömegben, Haz kiszemeltje pedig egyenesen a pult felé igyekezett. A göndörke szíve hevesen dobogott, az ágyéka fájdalmasan lüktetett. Ed időközben felment a többiekhez, a jó ideje megígért italokkal. A göndör nagyot nyelt, amikor meglátta a mellette lecövekelőt. Inge teljesen ki volt gombolva, tetovált mellkasán csillogott az izzadtság.
- Adj egy üveg vizet, Li! Kitikkadok! - túrt bele hajába a chippendale, Liam pedig azonnal cselekedett. - Milyen volt a műsor?
- Hibátlan, bár szerintem néhány törzsvendég hiányolta, hogy Shayna nem vetkőzött... Mondjuk, te sem váltál meg a nadrágodtól. Talán túlságosan is begerjedtél valakire, Lou? - vonta fel szemöldökét a pultos. Úgy beszélgettek ilyenekről, mint mondjuk csak ketten lettek volna.
- Nem láttam a nézők között egy jó pasit se - ivott bele az üvegbe Louis, majd megnyalta alsó ajkát és felsóhajtott. - Azt hiszem, hazamegyek és mély magányba fojtom bánatom. Semmi kedvem itt lenni.
Li bólintott egyet, aztán lepacsiztak egymással. Harry úgy követte a táncost, mintha a mosdók felé menne. Esze ágában sem volt szem elől veszteni ezt a gyönyörű férfit.

*.*.*.*.*.*

Sziasztok!

Meg is érkeztem a várva várt bejegyzéssel :) Ebben a részben még nem igazán történt semmi, hiszen ez amolyan bevezető... Az elkövetkezendőkben próbálom kibontakoztatni a történetet :) Köszönöm a 10 feliratkozónak a bizalmat ♥! Remélem, nem fogok Nektek csalódást okozni :) Írjatok és pipáljatok bátran, nem eszek meg senkit karácsonyi ebédnek vagy vacsorának ;) Nincs más hátra, minden leírtam, amit szerettem volna... További szép estét, kellemes hétvégét és jó pihenést ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Kezdés

2014. DECEMBER 20.

(A változás jogát fent tartom!)