24.fejezet

Sziasztok!
Mivel megírtam a jövő héten debütáló Niall fikcióm prológusát, így úgy gondoltam, itt is hasznossá teszem magam és megírom a folytatást :) Az elején ne haragudjatok, hogy Lou múltját boncolgatom kicsit, de jobb megismerni még jobban a szereplőket, nem? :) A rövidsége és a vége miatt ne öljetek meg! :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 5 kommentárt - Mag Megy, Szász Bogi, Dreamy Girl, lilikee és Lufiimadoo♡♡♡ ♥ -, a 17 pipát, a 33.000 megtekintést és az 56 feliratkozót ♥! Egyre jobban elhiszem, hogy érdemes feljönnöm a blogra és írni :) Hálás vagyok azért, amiért itt vagytok velem ♥! További szép estét és jó pihenést ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy 

*.*.*.*.*.*

Listen To Your Heart

{Harry}

Egész éjjel ébren voltam, mert Zayn és Liam kissé hangosan adták egymás tudtára érzéseiket. Legtöbbször Payno hangját lehetett hallani, de a fekete szépfiút se kellett félteni. Nem tudom, Niall hogy viselte a két srác nyögésekkel s morgásokkal teli együttlétét, de Louis-t még talán egy bomba sem tudta volna kirobbantani álmából. Nyakig betakarózva, arcát a párnába fúrva szuszogott alig hallhatóan. Álmosan elmosolyodtam. Legalább Boo kipihent lesz kettőnk közül - gondoltam.
Egy unott nyögést követően kimásztam az ágyból, majd kiléptem a folyosóra. Az egyre halkuló morgásokhoz nevetés és csámcsogás társult, melyek a nappali felől érkeztek. Az ír bártulajdonos a kanapén fetrengve röhögött és közben tömte magába a chipset. Megpróbáltam észrevétlenül a konyhába sietni, de nem sikerült.
- Te se tudsz aludni? - kérdezte Ni, miközben feltornázta magát s csatlakozott hozzám. Megráztam a fejem, ő pedig elhúzta a száját. - Hajnalig itt bizony nem lesz csend. Végigaludtuk az idevezető utat, szóval...
- Majd pihenek délelőtt - rántottam meg a vállamat, aztán kinyitottam a hűtőt és elővettem egy doboz tejet. A szöszke felugrott a pultra és az egyik polcról lekapott két poharat. Az egyiket felém nyújtotta, a másik nála maradt. - Mindig ilyen hangosak szoktak lenni?
- Amikor együtt bandázunk és éjszaka is egy szálláson vagyunk, akkor elviselhetetlenek... De ritkán volt ilyen mostanában. Én egyetemre járok, a srácok pedig élik a maguk kis szerencsés életüket - mosolygott, mire nekem is felfelé kunkorodott a szám. - A ti hangotokat viszont nem lehetett hallani...
- Lou úgy alszik, mint akit leütöttek - mondtam az üressé vált poharat a mosogatógépbe téve. Nialler a szemöldökét húzogatva méregetett. Megadóan felsóhajtottam. - Még egyszer sem szeretkeztünk. Louis minden egyes alkalommal leállított, ha a szexre került volna a sor.
- Az előző kapcsolata az ok, pontosabban az a görény. Gondolom, ezt nem kell részleteznem - nemlegesen megráztam a fejem s felsóhajtottam. Magam előtt láttam annak a Dylan gyereknek a fejét, miközben erős ütéseket mértem rá az indiai étterem férfi mosdójában. A szöszi halovány mosollyal az arcán megveregette a vállam. - Adj időt neki, rendben? Nehéz időszakon van túl. A lepedőakrobatákkal és El-l megjártuk mi is a poklot, amikor Tommo nagy mennyiségű altatót szedett be... Azt hittük, nem kel fel a kétnapos kómából.
- K-kómában volt? - a vér kifutott az arcomból, meg kellett kapaszkodnom a konyhapultban. Forgott velem a világ. Megértem, hogy ilyesmiről nem szívesen beszél az ember, de erről igenis kötelességem lett volna tudni. Ni aprót bólintott. Nagyot nyeltem s beletúrtam a hajamba. - A kapcsolatunk elején elmondta, hogy megpróbálkozott az öngyilkossággal... De azt egy szóval sem említette, hogy ilyen következménye lett.
Negyed óra múlva egy-egy bögre forró, citromos teával a kezünkben telepedtünk le a kanapéra. Niall kikapcsolja a tévét, lábait pedig a dohányzóasztalra pakolja. Egy ideig szemezett a gőzölgő itallal, végül beleivott és mesélni kezdett Louis-ról...

Pár órával később...

A nyakamból úthengerrel lehetett volna kimasszírozni a csomót, amit a kanapén alvásnak köszönhettem. Bal karom lelógott a szőnyegre, a lábaim pedig a karján pihentek. A bögrék még az asztalon voltak, de az ír szépfiút sehol se láttam. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy nagyon nagy csend uralkodott a házban. Miután végeztem néhány nyakkörzést, a szobánk felé vettem az irányt. Óvatosan benyitottam s csak a fejem dugtam be először. Lou háttal volt az ajtónak. A takaró a derekáig lecsúszott, haja ezerfelé állt. Alig tudtam elfojtani kuncogásom. Megpróbáltam észrevétlenül bemászni az ágyba, de nem sikerült. Boo nyöszörögve felém fordult, majd kinyitotta szemeit és elmosolyodott.
- Szia! - suttogta rekedtesen, én pedig köszönésképp ajkaira tapadtam. Bal karommal szorosan magamhoz húztam s homlokomat az övének döntöttem. Elvörösödött arccal felsóhajtott. - Ezt miért kaptam?
- Ez nálam amolyan „Jó reggelt a legédesebb fiúnak!” köszönés volt... És piszkosul élveztem - vigyorogtam, aztán még egy csókot loptam tőle. Jobb kezével végigsimított a mellkasomon és elszakadva a számtól a nyakamra tapadt. A bokszerem az eddiginél is összébb szűkült, ujjaimat Louis bőrébe fúrtam. - Kis csillag... Miért... kínzol?
- Miről beszélsz, Haz? - gügyögte fülembe némi kéjjel a hangjában, majd elhúzódott s felült. Elkerekedett szemekkel méregettem, mire rám kacsintott. - Megyek zuhanyozni.

{Louis}

Le kellett volna fényképezni a göndörke arcát. Mielőtt még megszólalhatott volna, besiettem a fürdőbe s megváltam a bokszeremtől. Már meg se lepődtem a merevedésen, ami minden egyes reggel fogadott mostanában. Homlokomat a hideg csempének döntve fogtam marokra lüktető szerszámom, majd megkezdtem az utat a gyönyör felé. A langyos víz, mely végigszáguldott testemen egyfajta perzselő egyveleget alkotott az alhasamban épülő, fájdalmasan szorító vággyal. Halkan nyögdécseltem és harapdáltam a számat felváltva. Szemeimet szorosan összezártam s gyorsítottam egy picit kezem mozgásán. Tétlen mancsomat a heréimre simítottam, ennek köszönhetően akkorát nyögtem, hogy talán még a kabin fala is beleremegett. Arcom paradicsomszínűvé változott, amikor az ajtó felé pillantottam. Harry egy szál semmiben, fütyörészve dobta alsóját az enyémre, a hajgumijával együtt. Alsó ajkán végigfuttatta nyelvét, majd belépett a zuhanyzóba. Felsikítottam, ahogy rácsapott a seggemre. Derekamnál fogva szembefordított magával, aztán fogai közé vette jobb mellbimbómat. Fejem hátravetve nyögdécseltem és a fiú haját markoltam. Miután mindkettő bimbóm kellően feszített, Hazza letérdelt elém és kezelésbe vett. Ráérősen mozgatta a kezét, közben a heréimre mért néhány őrjítő nyalintást. Lábaim remegtek, kezeimmel kétségbeesetten kapaszkodtam a rajtam munkálkodó vállaimba. Éhes mosollyal az arcán végignyalta hosszomat s leengedett a torkán.
- Édes Istenem... - nyögtem fel a hangszínemtől elütő magasságon, majd akaratlanul is löktem egyet a csípőmön. Harry panaszosan morgott egy sort, de a szopást egy másodpercre sem hagyta abba. Fenekemet markolászva mozgatta ütemesen a fejét, aztán elhúzódott és felegyenesedve a fülemhez hajolt. Fogai súrolták a fülcimpám. - Dugj meg, kis csillag! Most!