24.fejezet

Sziasztok!
Mivel megírtam a jövő héten debütáló Niall fikcióm prológusát, így úgy gondoltam, itt is hasznossá teszem magam és megírom a folytatást :) Az elején ne haragudjatok, hogy Lou múltját boncolgatom kicsit, de jobb megismerni még jobban a szereplőket, nem? :) A rövidsége és a vége miatt ne öljetek meg! :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 5 kommentárt - Mag Megy, Szász Bogi, Dreamy Girl, lilikee és Lufiimadoo♡♡♡ ♥ -, a 17 pipát, a 33.000 megtekintést és az 56 feliratkozót ♥! Egyre jobban elhiszem, hogy érdemes feljönnöm a blogra és írni :) Hálás vagyok azért, amiért itt vagytok velem ♥! További szép estét és jó pihenést ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy 

*.*.*.*.*.*

Listen To Your Heart

{Harry}

Egész éjjel ébren voltam, mert Zayn és Liam kissé hangosan adták egymás tudtára érzéseiket. Legtöbbször Payno hangját lehetett hallani, de a fekete szépfiút se kellett félteni. Nem tudom, Niall hogy viselte a két srác nyögésekkel s morgásokkal teli együttlétét, de Louis-t még talán egy bomba sem tudta volna kirobbantani álmából. Nyakig betakarózva, arcát a párnába fúrva szuszogott alig hallhatóan. Álmosan elmosolyodtam. Legalább Boo kipihent lesz kettőnk közül - gondoltam.
Egy unott nyögést követően kimásztam az ágyból, majd kiléptem a folyosóra. Az egyre halkuló morgásokhoz nevetés és csámcsogás társult, melyek a nappali felől érkeztek. Az ír bártulajdonos a kanapén fetrengve röhögött és közben tömte magába a chipset. Megpróbáltam észrevétlenül a konyhába sietni, de nem sikerült.
- Te se tudsz aludni? - kérdezte Ni, miközben feltornázta magát s csatlakozott hozzám. Megráztam a fejem, ő pedig elhúzta a száját. - Hajnalig itt bizony nem lesz csend. Végigaludtuk az idevezető utat, szóval...
- Majd pihenek délelőtt - rántottam meg a vállamat, aztán kinyitottam a hűtőt és elővettem egy doboz tejet. A szöszke felugrott a pultra és az egyik polcról lekapott két poharat. Az egyiket felém nyújtotta, a másik nála maradt. - Mindig ilyen hangosak szoktak lenni?
- Amikor együtt bandázunk és éjszaka is egy szálláson vagyunk, akkor elviselhetetlenek... De ritkán volt ilyen mostanában. Én egyetemre járok, a srácok pedig élik a maguk kis szerencsés életüket - mosolygott, mire nekem is felfelé kunkorodott a szám. - A ti hangotokat viszont nem lehetett hallani...
- Lou úgy alszik, mint akit leütöttek - mondtam az üressé vált poharat a mosogatógépbe téve. Nialler a szemöldökét húzogatva méregetett. Megadóan felsóhajtottam. - Még egyszer sem szeretkeztünk. Louis minden egyes alkalommal leállított, ha a szexre került volna a sor.
- Az előző kapcsolata az ok, pontosabban az a görény. Gondolom, ezt nem kell részleteznem - nemlegesen megráztam a fejem s felsóhajtottam. Magam előtt láttam annak a Dylan gyereknek a fejét, miközben erős ütéseket mértem rá az indiai étterem férfi mosdójában. A szöszi halovány mosollyal az arcán megveregette a vállam. - Adj időt neki, rendben? Nehéz időszakon van túl. A lepedőakrobatákkal és El-l megjártuk mi is a poklot, amikor Tommo nagy mennyiségű altatót szedett be... Azt hittük, nem kel fel a kétnapos kómából.
- K-kómában volt? - a vér kifutott az arcomból, meg kellett kapaszkodnom a konyhapultban. Forgott velem a világ. Megértem, hogy ilyesmiről nem szívesen beszél az ember, de erről igenis kötelességem lett volna tudni. Ni aprót bólintott. Nagyot nyeltem s beletúrtam a hajamba. - A kapcsolatunk elején elmondta, hogy megpróbálkozott az öngyilkossággal... De azt egy szóval sem említette, hogy ilyen következménye lett.
Negyed óra múlva egy-egy bögre forró, citromos teával a kezünkben telepedtünk le a kanapéra. Niall kikapcsolja a tévét, lábait pedig a dohányzóasztalra pakolja. Egy ideig szemezett a gőzölgő itallal, végül beleivott és mesélni kezdett Louis-ról...

Pár órával később...

A nyakamból úthengerrel lehetett volna kimasszírozni a csomót, amit a kanapén alvásnak köszönhettem. Bal karom lelógott a szőnyegre, a lábaim pedig a karján pihentek. A bögrék még az asztalon voltak, de az ír szépfiút sehol se láttam. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy nagyon nagy csend uralkodott a házban. Miután végeztem néhány nyakkörzést, a szobánk felé vettem az irányt. Óvatosan benyitottam s csak a fejem dugtam be először. Lou háttal volt az ajtónak. A takaró a derekáig lecsúszott, haja ezerfelé állt. Alig tudtam elfojtani kuncogásom. Megpróbáltam észrevétlenül bemászni az ágyba, de nem sikerült. Boo nyöszörögve felém fordult, majd kinyitotta szemeit és elmosolyodott.
- Szia! - suttogta rekedtesen, én pedig köszönésképp ajkaira tapadtam. Bal karommal szorosan magamhoz húztam s homlokomat az övének döntöttem. Elvörösödött arccal felsóhajtott. - Ezt miért kaptam?
- Ez nálam amolyan „Jó reggelt a legédesebb fiúnak!” köszönés volt... És piszkosul élveztem - vigyorogtam, aztán még egy csókot loptam tőle. Jobb kezével végigsimított a mellkasomon és elszakadva a számtól a nyakamra tapadt. A bokszerem az eddiginél is összébb szűkült, ujjaimat Louis bőrébe fúrtam. - Kis csillag... Miért... kínzol?
- Miről beszélsz, Haz? - gügyögte fülembe némi kéjjel a hangjában, majd elhúzódott s felült. Elkerekedett szemekkel méregettem, mire rám kacsintott. - Megyek zuhanyozni.

{Louis}

Le kellett volna fényképezni a göndörke arcát. Mielőtt még megszólalhatott volna, besiettem a fürdőbe s megváltam a bokszeremtől. Már meg se lepődtem a merevedésen, ami minden egyes reggel fogadott mostanában. Homlokomat a hideg csempének döntve fogtam marokra lüktető szerszámom, majd megkezdtem az utat a gyönyör felé. A langyos víz, mely végigszáguldott testemen egyfajta perzselő egyveleget alkotott az alhasamban épülő, fájdalmasan szorító vággyal. Halkan nyögdécseltem és harapdáltam a számat felváltva. Szemeimet szorosan összezártam s gyorsítottam egy picit kezem mozgásán. Tétlen mancsomat a heréimre simítottam, ennek köszönhetően akkorát nyögtem, hogy talán még a kabin fala is beleremegett. Arcom paradicsomszínűvé változott, amikor az ajtó felé pillantottam. Harry egy szál semmiben, fütyörészve dobta alsóját az enyémre, a hajgumijával együtt. Alsó ajkán végigfuttatta nyelvét, majd belépett a zuhanyzóba. Felsikítottam, ahogy rácsapott a seggemre. Derekamnál fogva szembefordított magával, aztán fogai közé vette jobb mellbimbómat. Fejem hátravetve nyögdécseltem és a fiú haját markoltam. Miután mindkettő bimbóm kellően feszített, Hazza letérdelt elém és kezelésbe vett. Ráérősen mozgatta a kezét, közben a heréimre mért néhány őrjítő nyalintást. Lábaim remegtek, kezeimmel kétségbeesetten kapaszkodtam a rajtam munkálkodó vállaimba. Éhes mosollyal az arcán végignyalta hosszomat s leengedett a torkán.
- Édes Istenem... - nyögtem fel a hangszínemtől elütő magasságon, majd akaratlanul is löktem egyet a csípőmön. Harry panaszosan morgott egy sort, de a szopást egy másodpercre sem hagyta abba. Fenekemet markolászva mozgatta ütemesen a fejét, aztán elhúzódott és felegyenesedve a fülemhez hajolt. Fogai súrolták a fülcimpám. - Dugj meg, kis csillag! Most!

23.fejezet

Sziasztok!
Megérkeztem a várva várt folytatással :) Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor tegnapelőtt megkaptam a bizonyítványom... Sikerült teljesítenem a 10. évfolyamot :D Nehéz és fárasztó volt, de vége :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - ~Zsófi, ♣Free♣, lilikee, Larry Hockey, Anne Becky és Mag Megy: Üdvözöllek az olvasók között! Örülök, hogy tetszik a történet :) Köszönöm, hogy írtál! ♥ -, a 14 pipát és a 31.000 megtekintést ♥! Lassan, de biztosan lesznek ugrások az időben és egyéb finomságok is :) De nem lövöm le a poént :3 Jó olvasást és pihenésben gazdag szünetet kívánok mindenkinek ♥! U.i.: A fejezetben elhangzó dalt nem Liam írta! Pusszpáá evribádii,
Macy

*.*.*.*.*.*

Torn (Glee version)

{Louis}

Köszönésképp biccentett egyet s elmosolyodott. Utoljára akkor láttam ezt a mosolyát, amikor megismerkedtünk. Egy pillanatra megszédültem a rám törő emlékektől. Első buli... Első csók... Első együttlét... Fájdalmas szakítás... Harry megcirógatta asztalon pihenő kezemet. Tekintetem elkaptam Dylan-ről s a göndör hajú fiúra összpontosítottam.
- Jól vagy? - kérdezte és közben hüvelykujjával körözött kézfejemen. Aprót bólintottam, majd szabad kezemmel a vizemért nyúltam. Nagyokat kortyoltam a hűsítő nedűből, hátha megnyugtat egy picit. - Biztos?
- Csak meglepődtem, hogy itt látom őt és a menyasszonyát - motyogtam egy hamiskás mosolyt arcomra erőltetve. Számat megtörölve álltam fel helyemről. - Mindjárt jövök.
Sietősen a férfi mosdó felé vettem az irányt, hogy végre könnyíthessek magamon. Lehunyt szemmel próbáltam elterelni a gondolataimat az exemről, de valahogy nem ment. Összerezzentem, amikor kinyílt a mosdó ajtaja. Alsó ajkamba haraptam, amikor Dylan mellém állt. Rekedtesen elnevette magát.
- Micsoda véletlen, hogy találkozunk... Nem? - csatolta ki övét, aztán felszisszent. Akaratlanul is ölére pillantottam. Férfiassága valósággal lüktetett kezében. Te-jó-ég! Hogy tud ekkora merevedéssel közlekedni? A fiú torokköszörülésére kaptam fel a fejem. - A húgod semmit sem változott. Ugyanúgy a pokolra kíván, ahogy régen is tette. De, legalább annyit megtudtam, hogy új kapcsolatod van.
- Igen. Harry és én nagyon jól kijövünk egymással - mondtam s közben felhúztam a sliccem. A mosdóhoz lépve a fenekemen éreztem Dylan tekintetét. - Rengeteget vagyunk együtt. A munkája most azonban egy hétre Los Angelesbe szólítja...
- Örülök, hogy sikerült továbblépned - mosolygott, aztán megigazította a nadrágját és odajött hozzám. Megmosta a kezét és miután megszárította a kézszárító alatt, nekidőlt a csempének. Felvontam a szemöldököm. Mit akarhat? - Furdalja az oldalam a kíváncsiság... Az ágyban ugyanolyan heves és kiéhezett vagy, mint amikor velem jártál?
- Mégis micsoda kérdés ez? - horkantottam fel. A fiú mosolya még szélesebb lett. - Én sem vájkálok a szexuális életedben és nem is akarok!
- Csak egy ártatlan kérdés volt, Lou... - lökte el magát a faltól és a hátam mögé lépett. Szinte észrevétlenül futtatta végig ujjait az oldalamon. Felmordultam. Lehelete csiklandozta a fülem. - Szóval? Milyen a szex az új fiúddal?
Ekkor csapódott ki az ajtó. Haz szemei rögtön Dylan kezén állapodtak meg, mely a derekamon pihent. Azonnal elléptem exemtől és odasiettem a göndörkéhez. Kezei ökölbe szorulva remegtek a dühtől, a levegőt szaporán vette.
- Mit csináltál Louis-val? - kérdezte rekedtesen D-től, aki rám nézett. Hazza közelebb ment hozzá. - Nem hallottad, amit mondtam? Mit-csináltál-vele?
- Csak beszélgetni próbáltam... Egy ujjal sem értem hozzá - mondta a rosszfiús külsővel hódító srác. Vacsorapartnerem egy „Én nem úgy láttam” felhorkantással megütötte Dylan-t, aki megtántorodott. Harry nem intézte el ennyivel. Jó néhány ütést mért a vőlegény arcára, aki megpróbálta kivédeni az ütéseket. - Louis... Segíts...!
Szemeimet ellepték a könnyek. Ott álltam egy helyben és csak néztem, hogy a volt barátomat péppé veri az új. Sosem gondoltam volna, hogy Haz ennyire harcias.
- Soha többet nem akarlak a közelében látni, világos? - lökte a földre a már-már vért köpködő D-t, majd mint aki jól végezte a dolgát, kezet mosott és egy puszit lehelt a homlokomra. - Menjünk, kis csillag!
- Erre igazán nem lett volna szükség... - szólaltam meg, miután Harry kifizette a vacsorát és kimentünk a terepjáróhoz. Tekintete még mindig ködös volt a dühtől. Fújtatva beindította a motort s erősen rálépett a gázra. A combjára simítottam a kezem és megszorítottam egy picit. - Bízz bennem, oké? Nem történt semmi a mosdóban.
- Azért ölelgetett, ugye? Ha nem nyitok rátok, biztosan ledugta volna nyelvét a torkodon - sistergett és a kormányra csapott. - A picsába is! Csak meg akarlak óvni a fájdalomtól, Louis... Ez olyan rossz dolog?
- Éppen ellenkezőleg - hajoltam arcához és megpusziltam. - Édes vagy, hogy ennyire törődsz velem. Köszönöm.
Csak egy pillanatra szakította el tekintetét az útról, hogy megcsókolhasson. Mosolyogva s gyorsan viszonoztam, majd összekulcsoltam ujjainkat. Remélem, Dylan hamar elfelejti a történteket és nem tesz a göndörke ellen feljelentést.

Egy héttel később; Portsmouth / Hayling Golf Klub

Mivel magamra vállaltam a sofőr szerepét, ezért jó néhány órán keresztül és még a kompon is hallgatnom kellett a fiúk horkolását. Liam és Zayn a hátsóülésen, míg Niall mellettem húzta a lóbőrt. Annyiból örültem, hogy legalább elmerülhettem a gondolataimba, melyek csak Harry körül forogtak. Minden nap beszéltünk telefonon s esténként webkamerán is elcsíptük a másikat. Látványosan barnult egy keveset, ami még dögösebbé tette.
Amikor átértünk a Lock Lake-n, a srácok egy emberként kezdtek el éledezni.
- Kellemes délutánt, álomszuszékok! Hogy fogtok így, kótyagosan golfozni? Vagy a nyaralóban fogunk egész nap dekkolni? - néztem a belső visszapillantóba. Z a vőlegénye nyakába fúrta arcát, Li pedig megrántotta a vállát. A szöszi az ölében pihenő szatyorban kotorászott. Egy diadalittas mosoly kíséretében kihámozta a fóliából a szendvicset és jóízűen enni kezdett. Megráztam a fejem. - Az egyik úgy eszik, mintha egy évig nem jutott volna ételhez, a másik meg úgy alszik, mint akit agyonvertek.
- Dugulj már el egy fél percre, Boo! - dörmögte Payno bőrébe a fekete szépfiú. Megforgattam a szemem s leparkoltam a golfpálya parkolójában. Amikor kiszálltunk a kocsiból, nyújtóztunk egy sort és a cuccainkat magunkhoz véve elindultunk a recepcióhoz. Zayn felsóhajtott. - Én elhúzok vécére!
Sietősen megcsókolta Liam-t, majd el is tűnt a szemünk elől. A recepciós Ni kezébe nyomta az öltözőkulcsot és jó szórakozást kívánt. Miután átöltöztünk, kimentünk a golfkocsikhoz.
- Majd én vezetek - pattant be a volán mögé az ír srác, én pedig mellé ültem. Külön bejáratú galambocskáink a hátunk mögött duruzsoltak úgy, hogy nem értettem egy szavukat se. A csók okozta cuppanásokat tisztán hallottam azonban. Az első lyukhoz érve mindenki magához vette az ütőkészletét. Niall végigfuttatta rajtunk a tekintetét. - Ki kezd?

***

Este már a portsmouth-i nyaraló kertjében melegedtünk a tábortűznél. Niall elhozta a gitárját is, így énekeltünk és összehoztunk egy-két saját szerzeményt is. Igaz, Leeyum az egyiket már régebben papírra vetette.

- Felosztottam köztetek a sorokat... - mondta mosolyogva, majd a kezembe nyomott egy lapot. Elkerekedett a szemem Harry neve láttán. Payno felkuncogott. - Hasonló reakcióra számítottam. Nemrégiben felvettem a kapcsolatot a fiúddal és örömmel vállalta, hogy felénekli a második versszakot.

- F-felénekli? - most már tényleg nem értettem, miről van szó. Li bólintott. Mi a fene folyik itt? - Szóval stúdióba akarsz rohanni ezzel a számmal?

- Remek lehetőség lenne számunkra. Gondolj bele, a fellépéseink nemcsak táncolásból, hanem éneklésből is állhatnának - mosolya valósággal fülig ért. Néhány percnyi hezitálás után biccentettem egyet. - Szuper! Akkor kezdjük!

Ni maga elé vette a saját lapját és gitározni kezdett. Mindössze pár másodperc volt, nekem azonnal elnyerte a tetszésem.

- Once in a lifetime, it's just right... We made no mistakes... Not even a landslide or riptide... Could take it all away... - alighogy Liam befejezte a szólóját, egy kéz simult a vállamra. Ijedten néztem fel, ám amikor megláttam a hatalmas mancs tulajdonosát, megdobbant a szívem és elmosolyodtam. Szívdöglesztő vigyorral az arcán ült le mellém s karolta át a derekam. Fejemet a vállára hajtottam és úgy hallgattam gyönyörű hangját. Szavakba nem tudtam volna önteni, mennyire örültem Harry jelenlétének. Pillangóim őrülten repkedtek a hasamban. - Somehow it feels like nothing has changed, right now my heart is beating the same... Out loud someone's calling my name...
- It sounds like you... When I close my eyes... All the stars align... And you are by my side... You are by my side... - énekltük mind az öten a refrént, majd a papírra pillantottam s egyedül folytattam. - Once in a lifetime, it's just right... That we are always safe...
- Not even the bad guys in the dark night... Could take it all away... - énekelte Niall, aztán megint én voltam soron. - Somehow it feels like nothing has changed, right now my heart is beating the same...
Ni gyermeki könnyedséggel dalolt és gitározott közben, mi pedig a refrént mantráztuk. A számot Li fejezte be. Miután a szöszi maga mellé rakta a hangszerét, nekiláttunk az evésnek.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - kérdeztem két falat között a göndörkét, aki inkább engem tüntetett ki a figyelmével, mintsem az ételt. Futólag Zayn vőlegényére nézett, nekem pedig összeállt a kép. - Payno, szép kis barát vagy! Miért titkolóztál?
- Meg akartalak lepni, kis csillag - hajolt Hazza a nyakamhoz és egy puszit lehelt bőrömre. Ujjait a csípőmbe fúrva vont még közelebb magához. Ajkaink mindössze pár percre érintették egymást, mert a fiúk vigyorogva húzogatták a szemöldöküket. Megforgattam a szemem, Haz pedig beletúrt a hajamba. - Hiányoztál.
- Te is nekem - mosolyogtam, miközben végigsimítottam a mellkasán. Felsőtestét egy flamingós ing fedte, ami alig volt begombolva. Izmai megrándultak érintésemre. - Sikerült a megbeszélés?
Az este hátralevő részét végigbeszélgettük. Miután jó éjszakát kívántunk a fiúknak - Niall a kanapén fetrengett a tv előtt, Z pedig a szobájuk ajtajának kilincsére függesztette ki a „Ne zavarj!” táblát -, lezuhanyoztunk és bebújtunk a takaró alá.
- Szép álmokat, kis csillag! - duruzsolta fülembe Harry, miközben a hátamhoz simult. Ágyéka a fenekemhez feszült, amitől felsóhajtottam. - Mi az?
- Csak eszembe jutott valami - simítottam hasamon pihenő kezére az enyémet. - Jó éjt, Hazza!

22.fejezet

Sziasztok!
Végre valahára megérkeztem a már jól megérdemelt folytatással, amire sajnálom, hogy ennyit kellett várni :3 Ihletem és főként időm nem volt, hogy leüljek és írjak :3 Most viszont hivatalosan is visszatértem :) Ezentúl igyekszem nemcsak hétvégén érkezni... Természetesen, ha szeretnétek, hogy gyakrabban frissítsek... Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - ~Zsófi, Directioner Betty, Larry Hockey, Hope Flows: Köszönöm a kedves szavakat és üdvözöllek az olvasók között ♥!, Szász Bogi, Kékesi Kornélia és Dreamy Girl ♥ -, a 16 pipát, a 30.000 megtekintést és az 55 feliratkozót ♥! Remélem, a rész majd elnyeri tetszéseteket és leírjátok véleményeteket! :) Élvezzétek a pihenést és ne gondoljatok sokat az iskolára ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

*.*.*.*.*.*

Lean On

{Louis}

Arra ébredtem fel kora este, hogy Harry telefonál. Fejem ölében pihent, onnan figyeltem jóképű vonásait. Arca komor volt; szemei dühtől és tehetetlenségtől csillogtak. Hangja a szokásosnál is rekedtesebbnek tűnt.

- Josh, már megmondtam... Egy hétnél tovább nem maradok Los Angelesben! ... Nem érdekel, hogy két hétre foglaltattatok lakosztályt... Egy hét vagy otthagyom a céget a szarban! - ezzel ki is nyomta készüléket, én pedig hevesen dübörgő szívvel vártam, hogy elmagyarázza, mi is történt az előbb. Tekintete ellágyult, ahogy lenézett rám. - Sajnálom, hogy felébresztettelek...

- Semmi baj - mormoltam, miközben felültem és megcsókoltam. Karjait a derekam köré fonta s hajamba fúrta arcát. Egyik kezemmel a füle mögé tűrtem egy tincset. - Mi történt?

- A vezetőség kitalálta, hogy utazzak az Államokba és kössek szerződést egy újonnan felbukkant zenekarral. A frontemberük olyannyira elkényelmesedett tökfej, hogy nem óhajt Londonba repülni a tárgyalásra. Josh és a többiek nagy jövőt jósolnak ennek a bandának, szerintük nem szabad veszni hagyni őket - mondta némi keserű szájízzel. Aprót bólintottam. - Holnap reggel indul a gépem...

Szomorúan felsóhajtottam, arcomat pedig a fiú nyakába fúrtam. Fogalmam sincs, hogyan fogjuk kibírni egymás nélkül ezt az egy hetet. Amióta megismertük a másikat, alig voltunk külön egymástól. Rövid idő alatt olyan erős kötelék alakult ki köztünk, amit senki és semmi sem tudott volna szétszakítani.

- Mit szólnál ahhoz, ha elvinnélek vacsorázni? - suttogta fülembe s közben felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. - Nemrég nyílt egy indiai étterem a város másik felében. Állítólag isteni tandoori csirkét készítenek.

- Nem igazán rajongok más kultúrák gasztronómiájáért, de egye-fene... Egyszer ki kell próbálni az újdonságokat, nemde? - mosolyodtam el. Haz biccentett egy nagyot, majd felmentünk a szobájába. Az inge az ágyon landolt, az övével együtt. Beharapott alsó ajakkal méregettem feszülő nadrágját. Hosszú ujjai már a sliccénél jártak. Mindkettőnk lélegzete elakadt, ahogy összekapcsolódott a tekintetünk. Lábaim maguktól indultak meg a fiú felé, aztán letérdeltem előtte. Egyik kezével beletúrt hajamba s megcirógatta az arcom. - Mire készülsz, kis csillag?
- Annyi mindent tettél már értem... Meghálálom - pattintottam ki a gombot s lehúztam a cipzárt. Élesen beszívta a levegőt, amikor lerángattam combjain a szűk farmert és a bokszeren keresztül végigcsókoltam méretes szerszámát. Mutatóujjamat beakasztva az alsónadrág gumis részébe szabadítottam ki a göndörke legékesebb testrészét a ruhabörtönből, majd hüvelykujjammal elkentem élvezetének első cseppjét. Nyelvemmel laza köröket írtam le makkján, majd haladtam egyre lejjebb. Pisszenés nélkül engedtem le torkomon hosszát, amit nyöszörögve élvezett. - Édes istenem... Mindjárt elmegyek...
Ráérősen szoptam s közben a heréit masszíroztam. Hazza lábai állandóan remegtek, kezei ökölbe szorultak. Légzése rendezetlen és szapora volt, nyögései egyre hangosabbá és sűrűbbé váltak. Orrom már a hasát súrolta, amikor robbant. Orgazmusa az eddigieknél sokkal hosszabb volt. Miután minden cseppjét eltüntettem, megtöröltem a számat és felegyenesedtem. Harry azonnal magához szorított és szenvedélyesen az ajkaimra tapadt. Ujjai a csípőmbe fúródtak, nyelve vad táncot járt az enyémmel.
- Minden egyes alkalom után egyre jobban beléd szeretek... - mormolta alsó ajkamra, amit erősen meg is szívott. Felnyögtem az alhasamba nyilaló, fájdalmas gyönyörtől. A szemeim előtt már táncoltak a csillagok. Hangja cirógatta a dobhártyám. - Én köszönöm, hogy vagy nekem...

***

Amikor Haz leparkolt az étterem előtt, a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott. Általában mindig így szoktam reagálni, ha új dolog történik velem. Folyton csak az járt a fejemben, amit a göndörkének mondtam: „Egyszer ki kell próbálni az újdonságokat...” Felsóhajtottam, majd kiszálltam a kocsiból és elfogadtam Harry felém nyújtott jobbját. Megszorította ujjaimat és rám mosolygott.
- Lazulj el! Egy-kettőre megkedveled majd az indiai kaját - terelt maga elé s odament a recepcióshoz. Nem bízott semmit a véletlenre, hiszen egy eldugott részen le volt foglalva számunkra egy asztal. Elmosolyodtam. Miután leültünk, magunkhoz vettünk egy-egy étlapot. Hosszas töprengés után kértem egy mangó lassi-t és egy tandoori csirkét. A rendelés leadását követően hátradőltem a széken s karjaimat összefontam a mellkasom előtt. Amíg a göndörke a telefonját nyomkodta, körbenéztem. Főként a barna és a vörös színek domináltak és csupán egy-két festmény kapott helyet a falakon. A bárpulton egy hindu istennő szobra pihent, a hangfalakból pedig Arash egyik dala szólt. - Sosem gondoltam volna, hogy indiai étteremben fogok randizni valakivel.
- Az igazat megvallva, meglepődtem, hogy elfogadtad a meghívást - kortyolt bele az ásványvizébe, aztán megnyalta alsó ajkát. A farkam lüktetni kezdett. Miért vált ki belőlem ilyen reakciót? - Ó, majd elfelejtettem... Amíg készülődtél, felhívtam Niall-t. Jó szórakozást kívánt nekünk.
- Köszönöm, hogy értesítetted - mosolyogtam hálásan s az asztalon áthajolva megcsókoltam Hazza-t. Teljesen kiment a fejemből, hogy szólnom kéne a szöszinek a ma estével kapcsolatban. Remélem, Shayna és Liam fergeteges hangulatot csinál majd helyettem is. - Nem is tudom, mi lenne velem nélküled...
Végigfutott az agyamon a megismerkedésünk Harry-vel. Mit ne mondjak, elég nevetségesen viselkedtem... Haz viszont kitartóan ostromolt irántam való érdeklődésével, melyben némi vágy és szerelem keveredett.
- Boo, itt vagy? - zökkentett ki merengésemből az imádott hang. Fejemet megrázva bólintottam egyet s nekiláttam az evésnek. Már az első falat elnyerte a tetszésem, mondhatni kellemesen csalódtam. A göndörke mindvégig szeretetteljesen mosolygott rám, smaragdzöld íriszei csillogtak. Annyira tökéletes. - Látom, nem olyan vészes a kaja.
- Nagyon finom - mondtam s megittam a poharamba töltött vizet. Kis híján arcon köptem szegény srácot, amikor megláttam, kik ültek le a tőlünk nem messze megterített asztalhoz. A gyomromban liftezett az étel, majdnem rosszul lettem a látványtól. - Ezt nem hiszem el... Nem...
- Mi a baj? - nézett oda Hazza is. Nem tudtam megszólalni. A sokk sűrű ködként telepedett az agyamra. - Lou... Ugye ő nem a te...
- De. Az ott Dylan és a menyasszonya, Michelle - nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is ilyen rosszul fog érinteni, ha látom őket. Ahogy a srác ránézett... Igazi szerelmes pillantás volt, amit én sosem kaptam meg igazán a kapcsolatunk alatt. - A szakításunk óta nem találkoztunk...
Mintha meghallotta volna, Dylan úgy fordult felénk. Arcán teljes döbbenet és meglepettség tükröződött. A szívem a torkomban dobogott. Most mi tévő legyek?