22.fejezet

Sziasztok!
Végre valahára megérkeztem a már jól megérdemelt folytatással, amire sajnálom, hogy ennyit kellett várni :3 Ihletem és főként időm nem volt, hogy leüljek és írjak :3 Most viszont hivatalosan is visszatértem :) Ezentúl igyekszem nemcsak hétvégén érkezni... Természetesen, ha szeretnétek, hogy gyakrabban frissítsek... Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - ~Zsófi, Directioner Betty, Larry Hockey, Hope Flows: Köszönöm a kedves szavakat és üdvözöllek az olvasók között ♥!, Szász Bogi, Kékesi Kornélia és Dreamy Girl ♥ -, a 16 pipát, a 30.000 megtekintést és az 55 feliratkozót ♥! Remélem, a rész majd elnyeri tetszéseteket és leírjátok véleményeteket! :) Élvezzétek a pihenést és ne gondoljatok sokat az iskolára ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

*.*.*.*.*.*

Lean On

{Louis}

Arra ébredtem fel kora este, hogy Harry telefonál. Fejem ölében pihent, onnan figyeltem jóképű vonásait. Arca komor volt; szemei dühtől és tehetetlenségtől csillogtak. Hangja a szokásosnál is rekedtesebbnek tűnt.

- Josh, már megmondtam... Egy hétnél tovább nem maradok Los Angelesben! ... Nem érdekel, hogy két hétre foglaltattatok lakosztályt... Egy hét vagy otthagyom a céget a szarban! - ezzel ki is nyomta készüléket, én pedig hevesen dübörgő szívvel vártam, hogy elmagyarázza, mi is történt az előbb. Tekintete ellágyult, ahogy lenézett rám. - Sajnálom, hogy felébresztettelek...

- Semmi baj - mormoltam, miközben felültem és megcsókoltam. Karjait a derekam köré fonta s hajamba fúrta arcát. Egyik kezemmel a füle mögé tűrtem egy tincset. - Mi történt?

- A vezetőség kitalálta, hogy utazzak az Államokba és kössek szerződést egy újonnan felbukkant zenekarral. A frontemberük olyannyira elkényelmesedett tökfej, hogy nem óhajt Londonba repülni a tárgyalásra. Josh és a többiek nagy jövőt jósolnak ennek a bandának, szerintük nem szabad veszni hagyni őket - mondta némi keserű szájízzel. Aprót bólintottam. - Holnap reggel indul a gépem...

Szomorúan felsóhajtottam, arcomat pedig a fiú nyakába fúrtam. Fogalmam sincs, hogyan fogjuk kibírni egymás nélkül ezt az egy hetet. Amióta megismertük a másikat, alig voltunk külön egymástól. Rövid idő alatt olyan erős kötelék alakult ki köztünk, amit senki és semmi sem tudott volna szétszakítani.

- Mit szólnál ahhoz, ha elvinnélek vacsorázni? - suttogta fülembe s közben felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. - Nemrég nyílt egy indiai étterem a város másik felében. Állítólag isteni tandoori csirkét készítenek.

- Nem igazán rajongok más kultúrák gasztronómiájáért, de egye-fene... Egyszer ki kell próbálni az újdonságokat, nemde? - mosolyodtam el. Haz biccentett egy nagyot, majd felmentünk a szobájába. Az inge az ágyon landolt, az övével együtt. Beharapott alsó ajakkal méregettem feszülő nadrágját. Hosszú ujjai már a sliccénél jártak. Mindkettőnk lélegzete elakadt, ahogy összekapcsolódott a tekintetünk. Lábaim maguktól indultak meg a fiú felé, aztán letérdeltem előtte. Egyik kezével beletúrt hajamba s megcirógatta az arcom. - Mire készülsz, kis csillag?
- Annyi mindent tettél már értem... Meghálálom - pattintottam ki a gombot s lehúztam a cipzárt. Élesen beszívta a levegőt, amikor lerángattam combjain a szűk farmert és a bokszeren keresztül végigcsókoltam méretes szerszámát. Mutatóujjamat beakasztva az alsónadrág gumis részébe szabadítottam ki a göndörke legékesebb testrészét a ruhabörtönből, majd hüvelykujjammal elkentem élvezetének első cseppjét. Nyelvemmel laza köröket írtam le makkján, majd haladtam egyre lejjebb. Pisszenés nélkül engedtem le torkomon hosszát, amit nyöszörögve élvezett. - Édes istenem... Mindjárt elmegyek...
Ráérősen szoptam s közben a heréit masszíroztam. Hazza lábai állandóan remegtek, kezei ökölbe szorultak. Légzése rendezetlen és szapora volt, nyögései egyre hangosabbá és sűrűbbé váltak. Orrom már a hasát súrolta, amikor robbant. Orgazmusa az eddigieknél sokkal hosszabb volt. Miután minden cseppjét eltüntettem, megtöröltem a számat és felegyenesedtem. Harry azonnal magához szorított és szenvedélyesen az ajkaimra tapadt. Ujjai a csípőmbe fúródtak, nyelve vad táncot járt az enyémmel.
- Minden egyes alkalom után egyre jobban beléd szeretek... - mormolta alsó ajkamra, amit erősen meg is szívott. Felnyögtem az alhasamba nyilaló, fájdalmas gyönyörtől. A szemeim előtt már táncoltak a csillagok. Hangja cirógatta a dobhártyám. - Én köszönöm, hogy vagy nekem...

***

Amikor Haz leparkolt az étterem előtt, a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott. Általában mindig így szoktam reagálni, ha új dolog történik velem. Folyton csak az járt a fejemben, amit a göndörkének mondtam: „Egyszer ki kell próbálni az újdonságokat...” Felsóhajtottam, majd kiszálltam a kocsiból és elfogadtam Harry felém nyújtott jobbját. Megszorította ujjaimat és rám mosolygott.
- Lazulj el! Egy-kettőre megkedveled majd az indiai kaját - terelt maga elé s odament a recepcióshoz. Nem bízott semmit a véletlenre, hiszen egy eldugott részen le volt foglalva számunkra egy asztal. Elmosolyodtam. Miután leültünk, magunkhoz vettünk egy-egy étlapot. Hosszas töprengés után kértem egy mangó lassi-t és egy tandoori csirkét. A rendelés leadását követően hátradőltem a széken s karjaimat összefontam a mellkasom előtt. Amíg a göndörke a telefonját nyomkodta, körbenéztem. Főként a barna és a vörös színek domináltak és csupán egy-két festmény kapott helyet a falakon. A bárpulton egy hindu istennő szobra pihent, a hangfalakból pedig Arash egyik dala szólt. - Sosem gondoltam volna, hogy indiai étteremben fogok randizni valakivel.
- Az igazat megvallva, meglepődtem, hogy elfogadtad a meghívást - kortyolt bele az ásványvizébe, aztán megnyalta alsó ajkát. A farkam lüktetni kezdett. Miért vált ki belőlem ilyen reakciót? - Ó, majd elfelejtettem... Amíg készülődtél, felhívtam Niall-t. Jó szórakozást kívánt nekünk.
- Köszönöm, hogy értesítetted - mosolyogtam hálásan s az asztalon áthajolva megcsókoltam Hazza-t. Teljesen kiment a fejemből, hogy szólnom kéne a szöszinek a ma estével kapcsolatban. Remélem, Shayna és Liam fergeteges hangulatot csinál majd helyettem is. - Nem is tudom, mi lenne velem nélküled...
Végigfutott az agyamon a megismerkedésünk Harry-vel. Mit ne mondjak, elég nevetségesen viselkedtem... Haz viszont kitartóan ostromolt irántam való érdeklődésével, melyben némi vágy és szerelem keveredett.
- Boo, itt vagy? - zökkentett ki merengésemből az imádott hang. Fejemet megrázva bólintottam egyet s nekiláttam az evésnek. Már az első falat elnyerte a tetszésem, mondhatni kellemesen csalódtam. A göndörke mindvégig szeretetteljesen mosolygott rám, smaragdzöld íriszei csillogtak. Annyira tökéletes. - Látom, nem olyan vészes a kaja.
- Nagyon finom - mondtam s megittam a poharamba töltött vizet. Kis híján arcon köptem szegény srácot, amikor megláttam, kik ültek le a tőlünk nem messze megterített asztalhoz. A gyomromban liftezett az étel, majdnem rosszul lettem a látványtól. - Ezt nem hiszem el... Nem...
- Mi a baj? - nézett oda Hazza is. Nem tudtam megszólalni. A sokk sűrű ködként telepedett az agyamra. - Lou... Ugye ő nem a te...
- De. Az ott Dylan és a menyasszonya, Michelle - nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is ilyen rosszul fog érinteni, ha látom őket. Ahogy a srác ránézett... Igazi szerelmes pillantás volt, amit én sosem kaptam meg igazán a kapcsolatunk alatt. - A szakításunk óta nem találkoztunk...
Mintha meghallotta volna, Dylan úgy fordult felénk. Arcán teljes döbbenet és meglepettség tükröződött. A szívem a torkomban dobogott. Most mi tévő legyek?