2015. 10. 31.

Találkozás egy régi szerelemmel - Halloween-i kiadás

Sziasztok!
Azt hittem, ebben az egy hétben sikerül annyira kikapcsolnom, hogy megírjam a történet folytatását, de sajnos nem jött össze :( Igyekszem minél előbb befejezni a történetet, hogy ne legyen ilyen huzavona :3 Mivel ma nagy partizások vannak Amerikában és kis hazánkban is - legalábbis azt vettem észre -, gondoltam hozok egy témához illő kis One shot-t :) Tavaly írtam ilyesmit, de az Narry volt :3 Sebaj, most megpróbálok egy Larry-t :) Remélem, elnyeri majd a tetszéseket ♥! További szép estét és kellemes hétvégét ♥! Sok-sok erőt a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

*.*.*.*.*.*

Találkozás egy régi szerelemmel
Évek teltek, mióta utoljára találkoztam Vele. Az egyetem elvégzése után mindketten elköltöztünk Londonból; Ő Los Angelesbe, én pedig vissza a szülővárosomba, Doncaster-be. A helyi focicsapatban játszom, mellette pedig a Hall Cross középiskolában dolgozom segédtanárként. A mai napig gondolok Rá. Hiányzik. Nagyon.
- Mr. Tomlinson! Mr. Tomlinson! - szaladt utánam az egyik diákom, Max. Felvont szemöldökkel fordultam szembe vele, mire a térdeire támaszkodott, hogy kifújja magát. - Fogalmam sincs, hogyan kezdjek bele...
- Csak nyugodtan - mosolyodtam el, miközben megigazítottam a kezemből kicsúszni készülő mappát és tolltartót. - Ugye nem a beadandóval van baj? Megpróbáltam könnyű témát választani az esszéhez...
- Nem, azzal semmi probléma - legyintett, én pedig lassan elfogyó türelemmel oldalra döntöttem a fejem. - Öhm... Monica ma este nagy, halloween-i bulit rendez és szeretnénk, ha a tanár úr is eljönne. Persze, ha nincs más programja.
- Én nem tudok róla, hogy lenne - rántottam vállat mosolyogva, Max pedig megkönnyebbülten felsóhajtott. - Hányra készüljek el? Vagy csak beesek valamikor és ennyi?
- Ahogy önnek megfelel - miután kezet ráztunk, a srác el is sietett mellettem. Halovány mosollyal az arcomon léptem be a tanáriba, ahol összeszedtem a cuccaimat s hazaindultam. 
A délután hátralevő részét alvással töltöttem. Az utóbbi hetekben rengeteg volt a hajtás; az iskolában és a csapatnál egyaránt. Keveset pihentem, ami kihatott a környezetemre is. Néha ingerülten szóltam az emberekhez, ami tőlem eléggé távol állt. Az idegeim teljesen tropává váltak. Talán ezt a napokban kísértő álmomra is foghatnám, melyben Ő játszik főszerepet.
Egy frissítő s kissé hosszúra nyúlt zuhany után felöltöztem, aztán összedobtam egy romantikusnak koránt sem nevezhető vacsorát és elindultam a buliba.

Néhány órával később...

Ennél őrültebb, vadabb és hangosabb házibuliban még nem voltam. A hangfalakból üvöltő számokat a vonagló tömeg kívülről fújva énekelte, miközben cukorkák és más különböző édességek repkedtek a levegőben egy ágyúnak köszönhetően.
- Nem hittem volna, hogy Max-nak sikerül. Annyira örülök, hogy el tudott jönni! Máris feldobta az estém! - ugrott a nyakamba a szervező, Monica. Örömét egy puszival is megtoldotta, amit meglepetten fogadtam. - Kér valamit inni? Whisky, vodka...?
- Talán később - mosolyogtam, mire bólintott egyet s megölelte a konyhába érkezőt. Miután az illető a zenét túlharsogva nekem is köszönt, Nika visszafordult hozzám. - Nagyon izgatott vagyok. Meghívtam egy iszonyat dögös és brutál jó énekest, akit vagy fél éve győzködtem.
- Hogy-hogy? - kérdeztem, miközben magamhoz vettem egy poharat és teletöltöttem bóléval. A fejem már az első kortynál kóválygott, annyi alkohol volt a rózsaszín löttyben.
- Az utóbbi időben nem igazán hagyta el Los Angelest. Az újságok állandóan a magánéletét boncolgatják - összevontam a szemöldököm, ahogy elkezdtem agyalni, kiről is lehet szó. Monica észrevette, hogy valahogy nem áll össze a kép. - Harry Styles-ról beszélek, tanár úr! Egy isten és már alig várom, hogy végre megérkezzen. Percek kérdése...
Meg kellett kapaszkodnom a konyhapultban. Napok óta letargiában éltem, Harry miatt. Erre megjelenik egy pitiáner buliban. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között találkozunk újra.
- Itt van! Itt van! Itt van! - sikították a nappaliban, Nica pedig megigazítva haját és ruháját, fellökve egy csókolózó párt sietett a bejárathoz. Én csak álltam, remegő kézzel és hevesen dobogó szívvel. Tekintetem elhomályosult a feltörni készülő könnyektől. Pár perc múlva megjelent a lelkes szervező és valósággal rángatni kezdett a tömegbe. - Lefényképezne minket, Mr. Tomlinson? A többiek totál részegek, szóval...
- Én... Nekem... - hebegtem, mire a sztárvendég szembe fordult velem. Szemei elkerekedtek s talán még a szája is elnyílt kicsit. Fogaimat alsó ajkamba mélyesztettem, Haz pedig közelebb araszolt hozzám. - Boo!
- Szia... - motyogtam elveszve smaragdzöld íriszeiben, melyek könnyektől csillogtak. Nagyot nyeltem, amikor egy könnycsepp végigszaladt arcán. Automatikusan felemeltem kezem és hüvelyujjammal eltüntettem. A zene elhalkult, a bulizókkal együtt. Nem tudtam, mit mondhatnék. Sok minden járt a fejemben. Mielőtt megszólalhattam volna, Harry magához húzott és szorosan megölelt. Ekkor kitört belőlem a zokogás. - Annyira hiányoztál...!
A tömeg egy emberként sóhajtott fel, mintha valami romantikus filmet nézett volna. A göndörke a hajamba túrva felemelte a fejem s megcsókolt. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, a fülem sípolt és szédültem. Még szerencse, hogy Hazza erősen tartott a karjaiban. Miután elhúzódtunk egymástól, homlokát az enyémnek döntötte és édesen elmosolyodott.
- Te is nekem, Lou - halmozta el puszikkal az arcomat, amit véresre harapott alsó ajakkal fogadtam. Amikor a fülemhez hajolt, jóleső remegés futott végig egész testemen. - Eléneklek pár számot, aztán csak a tiéd vagyok. Természetesen, ha akarod.
- Mindennél jobban - suttogtam szipogva, még mindig kábult állapotban. Úgy éreztem, senki és semmi sem szakíthat el Tőle. Egy ideig biztosan nem.



2015. 10. 11.

29.fejezet

Sziasztok!
Körvonalazódott már a fejemben, csak nem volt időm és kedvem nekiállni írni :3 Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - Bridget (2x): Üdv itt és a másik blognál ♥ Én is imádom a blogod, nagyon jól fordítod :) Csak így tovább ♥!, Dreamy Girl, Virág és Nagy Lívia ♥ -, az 52.000 megtekintést és a 68! feliratkozót ♥! Álmodni sem mertem volna ekkora sikerről, amit eddig elértem ezzel a bloggal... Komolyan, nagyon de nagyon szeretlek titeket ♥! A visszaszámlálás elkezdődik, már csak 2 fejezet + 1 ráadás és az Epilógus van hátra... Aztán jövök egy tőlem kissé szokatlan témájú, de Larry sztorival :D További szép hétvégét és sok-sok erőt a jövő héthez ♥! U.i.: Elnézést kérek a rövidségéért :3 Előre jelezném, hogy a rész egyenlő a fossal :( Igyekeztem, tényleg :3 Pusszpáá evribádii,
Macy

*.*.*.*.*.*


El sem hiszem, hogy Harry rávett az extra szűk farmernadrág felvételére. Sokáig átkoztam a fiút, de amikor megnéztem magam a tükörben, elismerően hümmögtem egy sort. Haz egész egyszerűen a fenekemnél fogva magához húzott s bekebelezte a számat. Egyszerre nyögtünk fel, amitől még szűkebb lett az alsógatyám. A levegőben tapintható volt a vágy és a szerelem kettőse.
- Még lemondhatjuk ezt a legénybúcsút... Biztosan megértenék, hogy dolgunk van... Egy nagyon, de nagyon fontos dolgunk - harapott alsó ajkamba, miközben a pólóm szélét csavargatta. Kuncogva megráztam a fejem, majd beletúrtam az engem ölelő hajába és egy engesztelő puszit leheltem az arcára. Tekintete vegyes érzelmekkel telve lángolt. Akárcsak a fejem. - Most átkozom a srácokat, ugye tudod?
- Miért? - simítottam végig a mellkasán, mire beszívta a levegőt és a vállamba fúrta fejét. Felsóhajtottam. - Hazza, kérlek...! Ígérem, ha hazaértünk a buliból, azt csinálhatsz velem, amit csak akarsz... Oké?
- Oké. Szavadon foglak - csókolt meg éhesen, majd átkarolta a derekam s lementünk a nappaliba. A fotelban már ott pihent a két ünnepelt ajándéka, amit még Sydneyben vettünk Harry-vel. Habár Zayn kikötötte, hogy nem akarnak semmiféle ajándékot, azért mégiscsak illetlenség lenne üres kézzel beállítani hozzájuk. Legjobb haverom szavain gondolkodva vettem magamhoz a dobozokat, aztán kivittem őket a kocsiba és beültem a göndör hajú fiú mellé. Mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra s beindította a motort. - Akkor bulizzunk!

***

Meglepődtem, amikor megjelentek a konyha ajtajában a táncoslányok. Niall azonnal a hajába túrt és egy csábos mosoly kíséretében rákacsintott a hölgyekre, akik szerényen elmosolyodtak s elkezdtek táncolni a hifiből dübörgő dallamokra. Shay a kezében lévő whiskys üveggel ugrált és üvöltötte teletorokból a szöveget. A lányok falatnyi ruhája lassacskán a földre került, Ni és Ed pedig felnyögött a látványtól. Nem mondom, az én érdeklődésemet is felkeltette a produkció. Harry és az ünnepelt páros elismerően tapsolt, néha becsusszant egy-egy füttyentés is.
- Az ágyamban akarom ezeket a szépségeket, most! - nyögött fel a szöszi bártulajdonos, mire felnevetettünk. Állandóan kanos. Nincs mese. - Ha Ed nem ellenkezik, én a műsor után elvonulnék a hölgyekkel az egyik vendégszobába...
- Csak nyugodtan, haver - lapogatta meg a vörös hajú énekes a felajzott fiú vállát. A hangulat a tető fokára hágott, ahogy a táncosok megváltak a fehérneműjüktől. Felnyikkantam, amikor eltűnt a hátam mögül egy díszpárna. Értetlenkedve néztem Nialler-re, aki szétharapott alsó ajakkal szorította ölére a párnát. Ed felröhögött. - Na, de ennyire?
- Ennyire, bassza meg! - vetette hátra a fejét a szőkeség. Egy emberként figyeltük, miként mászik az egyik lány a srác ölébe, miután félredobja a kanapé tartozékát. Kettőt pislogtam s Ni már a lépcső felé egyensúlyozott a barna hajú lánnyal. Mielőtt eltűntek volna az emeleten, ezerwattos vigyorral az arcán elüvöltötte magát. - Sosem voltam még ilyen jó legénybúcsúban!
- Aztán csak óvatosan, szöszke! - dobta meg a srácot egy csomag óvszerrel Zayn, amit végül az ír fiú karjaiban pihenő csajszi kapott el kuncogva. Amint felmentek a vendégszobába, a házigazda magához vette a telefonját. - Rendelni kellene valami kaját, mert a buli végére éhen veszünk.
- Ha szóltok, beugrottunk volna valamelyik étterembe - szólalt meg Harry, miközben belekortyolt a borába. Egyetértően bólintottam, Li pedig mosolyogva megrántotta a vállát. Haz a combomra simította a kezét, amitől jóleső bizsergés futott végig rajtam. - Esetleg én is össze tudnék dobni valami ehetőt.
- Lou meg kuktáskodik? Csak szét ne szedjétek a konyhát és... Egymást. Túl drága lenne mindent helyre hozni - kacsintott rám a fekete hajú vőlegény, mire felemeltem a kezem és kedvesen bemutattam neki a középső ujjam. Elkerekedett szemekkel a szívéhez kapott. - Ez most fájt. Mélységesen fájt.
- Ne haragudj, Z - biggyesztettem le egy pillanat erejéig a számat, majd csatlakoztam a konyhában tevékenykedő göndörkéhez. Mélyet szippantottam a levegőben szétáradó illatokból s megnyaltam alsó ajkam. Lassan, ráérősen nekidőltem a pultnak és onnan figyeltem Hazza-t. Egy ideig elfojtott mosollyal tűrte égető pillantásom, aztán megtörölte kezeit, elzárta a megsült hús alatt a gázt és a derekam köré fonta karjait. Oldalra döntve a fejem hagytam, hogy orrát végighúzza a nyakam és az állam közti kis ösvényen. Csípőm automatikus ütközött a fiúénak, amivel egy aprócska nyögést váltottam ki belőle. Kettőnk közé vezetve kezét erősen megmarkolt és ráharapott az ütőeremre. Nyöszörögve a hajába túrtam. - Türelem, babe. Türelem.
- Mindjárt kész a kaja, utána mi is eltűnhetnénk az emeleten - suttogta fülembe vágyakozva, én pedig felkuncogtam s elhúzódva a fiútól beizzítottam a vízzel teli lábos alatt a tűzhelyet. Miután felforrt a víz, beleöntöttem a tésztát. Harry a konyhapulton dobolva fürkészett árgus szemekkel, ami kezdett kicsit frusztrálni. Felvont szemöldökkel felé fordultam. - Akárhogy is nézel, akkor sem fogok itt lefeküdni veled. Ha hazamegyünk, akkor megkaphatsz. Megígértem.
Sűrűn pislogva oldalra döntötte a fejét s úgy szuggerált tovább. Megforgattam a szemem. Állandóan ágyba akar vinni. Félreértés ne essék, szeretem Haz-t, minden hülyeségével és hibájával együtt. Mégis, számomra néha kissé sok ez a fűtöttség.
- Innentől átveszem - csókolt a nyakamba és a kész tésztát egy nagy tálba öntve nekilátott a mártás elkészítésének. Amíg Hazza tett-vett, addig csatlakoztam a fiúkhoz. Liam éppen Ed-t avatta be az esküvői, legfőképp a zenei ötleteibe. Vörös hajú barátunk bevállalta, hogy az egész ceremónián énekelni fog. Kíváncsi leszek, milyen lesz a hangulat. Ed-t ismerve garantált siker. Gondolataimból Zayn zökkentett ki. - Nálatok mikor lesz legénybúcsú?
Az állam egy másodperc alatt találkozott a padlóval. Lesokkolt legjobb haverom kíváncsisága. Ahogy belekezdtem volna válaszomba, a konyha felől csörömpölés és éles káromkodás hallatszott. Egy emberként fordultunk a zaj irányába, de nem láttunk semmit. Vajon Haz is hallotta a kérdést és azért borult fel a nyugodtság?