2015. 04. 11.

18.fejezet

Sziasztok!
Nehezen, de remélem mindnyájan túléltük ezt a 3 nap iskolát :) A csoportban már megemlítettem, hogy ezt a fejezetet már a szünetben elkezdtem írni és most csak be kellett fejeznem, illetve át kellett néznem :) Remélem, tetszeni fog és leírjátok majd a véleményeiteket :) Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - Cool Girls, Mary-Anne, Szász Bogi és Dreamy Girl ♥ -, a 18 pipát és a 19.000 megtekintést ♥! Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép hétvégét és kitartást a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

*.*.*.*.*.*

Stay With Me
{Lottie}

Hiába hívtam Louis-t, mielőtt a városba jöttem, mindig csak a hangposta kapcsolt be. Szerencsére voltam már olyan jártas a lakásánál, hogy tudtam, merre találom a kulcsot, így könnyedén bejutottam a bátyám házába. Kísérteties csend fogadott, csak az óra kattogását és a hűtő zúgását lehetett hallani. Csalódottan felsóhajtottam és felvittem a vendégszobába a bőröndöm. Miután letusoltam, átöltöztem pizsamára s lementem a konyhába. A csendet a rádió bekapcsolásával űztem el, miközben sütöttem néhány csirkemellet és összeállítottam egy tál cézársalátát. Lou megérezhette, hogy jövök, hiszen a kedvenc gyümölcslevem is helyet kapott a hűtőben. Az előadóval együtt fütyörészve telepedtem az asztalhoz, hogy egyedül elfogyasszam a kései ebédem. 
Egész délután a tv előtt feküdtem s megpróbáltam elérni Louis-t, sikertelenül. Végső elkeseredésemben Eleanor-t tárcsáztam, aki beavatott a testvérem magánéletébe. Megtudtam, hogy összejött egy nála 3 évvel fiatalabb sráccal, aki bolondul a bátyámért s ez fordítva sincs másképp. A mai napig előttem van Boo meggyötört arca, amikor Dylan dobta őt egy nőért. Kitekertem volna annak a pöcsfejnek a nyakát, amiért kihasználta és az orránál fogva vezette Lou-t. Én voltam az egyetlen, aki ellenezte a kapcsolatukat, de Tommo annyira szerelmes és naiv volt, hogy egyszer sem vette figyelembe a szavaimat. Akkor megfogadtam, hogy nem avatkozom többé bele az életébe. Ha el akarja rontani egy kapcsolattal, ami kis híján megölte, csak nyugodtan. Biológiailag Louis az idősebbik közülünk, de mindig is én voltam az, aki nagy testvérként bánt vele. 
Kora este arra ébredtem fel bóbiskolásomból, hogy egy autó parkolt le a ház elé. Kikapcsoltam a tv-t s felkapcsoltam a villanyt, majd az ablakból figyeltem, ahogy a bátyám egy göndör hajú sráccal csókolózott. Amikor kiszállt a terepjáróból, a kanapéhoz szaladtam és leültem. Idegesen a fülem mögé tűrtem egy tincset és vártam, hogy belépjen az ajtón. Miután megbizonyosodott arról, hogy nem betörővel van dolga, ajkait mosolyra húzta és kitárta karjait egy ölelésre. 
- Hiányoztál, Lottie! - suttogta hajamba, miközben szorosan ölelt. Arcomat a mellkasába fúrtam és nyugodtan felsóhajtottam. Amint elhúzódtunk a másiktól, leültünk a kanapéra. Tommo azonnal feltette azt a kérdést, amit már vártam. - Miért nem szóltál, hogy jössz?

{Louis}

Nagyon örültem a húgomnak, mert rég nem találkoztunk vagy beszéltünk egymással. Biztosra vettem, hogy El mesélt neki a Harry-vel való viszonyomról is, hiszen Lottie és Eleanor elválaszthatatlan barátnők már vagy 4 éve.
- Többször is telefonáltam, de csak az a nyamvadt üzenetrögzítő jelzett vissza és nem te - mormolta kissé mérgesen, mire a homlokomra csaptam. A telefonomat kikapcsoltam Holmes Chapel-be menet, mert nem akartam, hogy bárki zavarjon. Én hülye barom! - Legközelebb tudasd velem, hogy mikor vagy itthon!
- Sajnálom... Nem tudtam, hogy elutazom. Az egész egy randinak indult, de végül Harry szülővárosában kötöttünk ki - magyaráztam lángoló arccal, Lotts pedig kíváncsian felvonta a szemöldökét. - Mindent elmondok, csak előbb hadd zuhanyozzak le és vegyek fel valami tisztább ruhát! Lassan két napja ebben a göncben poshadok...
Húgom bólintott egyet, én pedig felkocogtam a szobámba. Ledobáltam magamról a ruháimat, majd a mosógépbe összegyűjtve a többi mosatlannal együtt elindítottam a masinát. Noha fürödtem Harry-nél és a családjánál is, itthon sokkal jobb érzéssel töltött el. Amolyan meghittebb volt. Nem kellett osztozkodnom a tusfürdőn és plusz törülközőt sem kellett előkészíteni. Miután elzártam a csapot, megtörölköztem és felkaptam egy alsót, egy melegítőt meg egy fekete trikót. Hajamat kifésültem ujjaimmal a szememből s visszamentem Charlotte-hoz. Törökülésbe fészkeltünk magunkat egymással szemben, majd Lottie izgatottan elmosolyodott.
- Eleanor nem avatott be részletesen, szóval hajrá! Mindent tudni akarok! Nem mindennapi srác lehet, ha így elcsavarta a fejed - kuncogott és közben a füle mögé tűrt egy tincset. Beharaptam alsó ajkam, mint egy tinédzserlány, aki be akarja mutatni az anyukájának a kiszemeltjét. Testvérem a fejét csóválva a combjára csapott. - Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled, bátyus! Ennél azért bőbeszédűbb szoktál lenni...
- Jól van, jól van! - csitítottam le a felbőszült lányt, aztán felsóhajtottam és egy pillanatra lehunytam a szemem. Ajkaimra bárgyú vigyor kúszott, ahogy megjelent előttem Haz gyönyörű, smaragd tekintete. Rövid, ám merevedést elősegítő merengésemből csettintés zökkentett ki. - A megismerkedésünk eléggé furcsa volt...

***

Charlotte késő estig faggatott, mindent tudni akart Harry-ről. Igazából örültem, hogy ennyire lelkes a párom miatt. A göndörkéről csak jót tudtam mesélni, nem volt hasonlítható Dylan-hez. Hazza tényleg törődik velem és nemcsak a farka irányítja. 
- Már ennyi az idő? - nyúlt lustán a telefonjáért s megnézte, hány óra. 23:46. Fejét a mellkasomon pihentette, lábaink egymáséba voltak gabalyodva. Álmosan hümmögtem egyet és lehunytam a szemem. Már álmaim tengerpartján sétálgattam, amikor csengettek. Lottie ijedtében felsikított és ahogy seggre ült a szőnyegen, félúton belekapott a trikómba. Morgolódva megigazítottam a vállamnál kicsit megrepedt ruhadarabot, húgom pedig az ajtóhoz battyogott. Hangja izgatottá vált. - Tommo, itt a lovagod!
Családba nem üt a mennykő - szokták mondani. Amint meghallottam az utolsó szót, én is lefordultam a kanapéról. Lottie a hasát fogta a nevetéstől, Haz viszont aggodalmasan felszisszenve odasietett hozzám. Karjait körém fonta és egy puszit lehelt a homlokomra.
- Jól vagy, kis csillag? - suttogta fülembe úgy, hogy csak én halljam. Aprót bólintottam, majd levakarhatatlan mosolyra húzva a számat csókoltam meg a göndörkét. Vigyorogva viszonozta s nyakhajlatomba fúrta fejét. Megremegtem forró leheletétől. - Hiányoztál, Boo...
- Te is nekem, Harrieh - kuncogtam fel a becenév kimondása közben, mire felkapta a fejét és kisfiúsan beharapta alsó ajkát. Húgom fáradt mosollyal az arcán nézett minket. Szégyenkezve felsóhajtottam. - Harry, hadd mutassam be az én gyönyörű és okos húgocskámat, Charlotte-t.
- Már sok jót hallottam rólad - jött oda hozzánk az említett és egy baráti ölelésben részesítették egymást. - Szólíts csak Lottie-nak.
Haz bólintott egyet, a testvérem pedig ásított egy nagyot s egy-egy arcra puszival elköszönve tőlünk felment az emeletre. Kiszabadulva a göndörke öleléséből bevittem a dohányzóasztalon hagyott tányért és poharat a konyhába, majd elmosogattam. A zöldszemű szexisten követett, valósággal a konyhapultba passzírozott.
- Ugye nem haragszol, hogy az éjszaka közepén csak úgy idejöttem? Csodás volt számomra ez a két nap, de szerettem volna egy kicsi időt tényleg kettesben tölteni veled - dünnyögte a fülembe rekedtesen. Hosszú ujjaival ráérősen körözött a köldököm környékén, aztán haladt egyre lejjebb. Alhasam összehúzódott az édes, mégis érzéki érintésre. Alsó ajkamba harapva fordultam szembe a fiúval s fúrtam arcomat a mellkasába. - Olyan csendes vagy, Boo... Valami baj van?
- Csak örülök, hogy itt vagy - néztem fel rá mosolyogva, majd lábujjhegyre tornáztam magam egy csókért. Nyelve lassan masszírozta az enyémet, karjait védelmezően fonta derekam köré. Egy apró puszival vetett véget a csóknak, hogy ajkaival áttérhessen a nyakamra. Fejemet oldalra döntve hagytam, hogy fogaival újra nyomot hagyjon érzékeny bőrömön. - Hmm...
Önkívületi állapotba kerültem, ahogy nadrágon keresztül marokra fogott. Felnyögtem, amikor nyelvével körberajzolta a szívás helyét a nyakamon. Fenekemre csapva ösztönzött, hogy ugorjak az ölébe. Vadul faltuk egymást, miközben Haz felegyensúlyozott a lépcsőn a szobámig. Berúgta az ajtót és az ágyra fektetve kulcsra zárta a nyílászárót. Vágytól izzó tekintettel végigmért, majd fölém tornyosult s nekem nyomta ágyékát.
- Még mindig nem akarod, hogy elmerüljek a szűk kis fenekedben? Hm? Miért kínzol? - kérdezte fojtott hangon s beleharapott a fülcimpámba. Nyöszörögve megráztam a fejem, mire felsóhajtott. - Az orális szex ellen nincs ekkora ellenvetésed...
- Mert az nem olyan bensőséges. Egyszerűen még nem vagyok felkészülve arra, hogy bárkivel is ágyba bújjak. Túl fájdalmas és hosszú volt kiheverni az előző kapcsolatom - vallottam be egy fáradt sóhajtást követően. Harry megértően bólintott és egy gyors csókot hintve ajkaimra legördült rólam. Bemásztam a takaró alá s vártam, hogy mellém feküdjön. Felvont szemöldökkel méregettem. - Megbántottalak?
- Dehogyis, ne aggódj! Örülök, hogy elmondtad az okot - hajolt oda arcomhoz egy pusziért, aztán beletúrt a hajába. Csuklójáról levéve a hajgumit kötötte össze hosszú fürtjeit egy erős copfba, majd felállt a helyéről. Kétségbeesetten meredtem smaragd tekintetébe, melyek szeretettel megtelve csillogtak. Hangja rekedtes volt, szinte simogatta dobhártyám. Mégis rettegtem attól, hogy elköszönni akar tőlem. Ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam a takaróba. - Elmennék zuhanyozni, ha nem gond.
Nagy kő esett le a szívemről, a mai napon már másodjára. Bólintottam egyet, a göndörke pedig rám mosolygott s eltűnt a fürdőben. Amíg Haz zuhanyzott, unalmamban kipattantam az ágyból és a hifihez léptem. Nagyot nyeltem, amikor meghallottam az első akkordokat. A szakítás után csak olyan dalokat hallgattam, amelyek az elmúlt és összetört szerelemről szóltak. Lehunyt szemmel dülöngéltem a dallamra és közben gondolkodtam. Gondolkodtam, hogy hol rontottam el anno.
Remegő szájjal kapcsoltam át egy még fájdalmasabb számra. Nagyokat lélegezve ültem vissza a takaró alá és halkan dúdoltam az énekesnővel. Egy kósza könnycsepp száguldott végig arcomon, amit dühösen letöröltem. Nem akartam sírni... Aztán egyre homályosabban láttam. Üvölteni tudtam volna attól a szorító érzéstől, ami úrrá lett bennem. Fejemet a párnába fúrva próbáltam meg abbahagyni a zokogást, de egyszerűen nem ment.
- Nincs jobb egy mozgalmas nap után egy frissítő für... - Harry szava pillanatok alatt megakadt. Tompán hallottam, hogy becsapta maga után a fürdőszobaajtót s az ágyhoz sietett. - Boo... Kis csillag... Mi történt? Rosszul vagy?
- Fáj... Itt... - ütöttem ököllel a mellkasom, miközben felnéztem a fiúra. Egy szál törülközőben ült mellettem, mellkasáról vidáman szaladtak lefelé a vízcseppek. Éktelen zokogásomat hüppögés váltotta fel, ahogy Haz az ölébe húzott. Hajamat apró puszikkal hintette be s közben ringatott. - Sajnálom, hogy elrontottam az esténket... Egyszerűen csak megint feltörtek bennem az emlékek és...
- Ssh... Nyugodj meg, jó? Először is, kapcsoljuk ki a hifit, mert a végén rosszul leszel a sok sírástól - rakott le az öléből és odament a zenelejátszóhoz. Amint elhalkult a zene, a göndörke kivett egy bokszert a fehérneműs fiókból és miután magára vette, visszamászott hozzám. Szorosan a mellkasára húzott és egy csókot lehelt a homlokomra. - Próbáld meg elengedni a rossz emlékeket, hunyd le a szemed és aludj egy kicsit! Vigyázok rád, kis csillag!
Amikor meghallottam gyönyörű, rekedtes énekhangját, azonnal nyugodttá vált a lélegzetvételem és a könnyeim is elapadtak. Fejemet a mellkasába fúrtam s egy nyugodt sóhajt hallatva megpróbáltam elaludni.



2 megjegyzés:

  1. Hehe. Lottie kifaggatta Louist:D
    Máris hiányoznak egymásnak:3 Hát nem édes? :3
    Harry majd vigyáz Louisra :3 Mint mindig.
    Don't let me go ♥♥ Úgy éreztem, hogy ezt linkelted be a legvégére. Jók a megérzéseim.:D Kis csillag. :3 Aww, ez mindig üt.
    Imádom, még mindig. :3

    VálaszTörlés
  2. Aranyos Lottie! Bírom. Hogy kikérdezte Harry-ről. :D És Harry...ahogy utána jött, mert kettesben akart lenni. Olyan kis aranyos! :3 És szegény Louis. Én megverem Dylan-t! Mi az, hogy wnnyire megbántja, hogy még jóval később, amikor már van egy pasija, aki tényleg szereti, még akkor is elbírja sírni magát egy szám és az emlékek miatt. :'( Majd én megvédem őt! Meg persze Harry! És Lottie! :)
    Imádtam, nagyon aranyosak! És ahogy Harry megkérdezte miért nem szeretkezhetnek még, akkor olyan aranyos volt a válasza Louis-nak... Mármint Dylan-t továbbra is utálom, de akkor is. "Nehezen és hoaszan heverte ki az elöző kapcsolatát. <3 Kis igazi szerető! <3
    Naygon jó, várom a kövit! :)

    VálaszTörlés