Találkozás egy régi szerelemmel - Halloween-i kiadás

Sziasztok!

Azt hittem, ebben az egy hétben sikerül annyira kikapcsolnom, hogy megírjam a történet folytatását, de sajnos nem jött össze :( Igyekszem minél előbb befejezni a történetet, hogy ne legyen ilyen huzavona :3 Mivel ma nagy partizások vannak Amerikában és kis hazánkban is - legalábbis azt vettem észre -, gondoltam hozok egy témához illő kis One shot-t :) Tavaly írtam ilyesmit, de az Narry volt :3 Sebaj, most megpróbálok egy Larry-t :) Remélem, elnyeri majd a tetszéseket ♥! További szép estét és kellemes hétvégét ♥! Sok-sok erőt a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

*.*.*.*.*.*

Találkozás egy régi szerelemmel

Évek teltek, mióta utoljára találkoztam Vele. Az egyetem elvégzése után mindketten elköltöztünk Londonból; Ő Los Angelesbe, én pedig vissza a szülővárosomba, Doncaster-be. A helyi focicsapatban játszom, mellette pedig a Hall Cross középiskolában dolgozom segédtanárként. A mai napig gondolok Rá. Hiányzik. Nagyon.

- Mr. Tomlinson! Mr. Tomlinson! - szaladt utánam az egyik diákom, Max. Felvont szemöldökkel fordultam szembe vele, mire a térdeire támaszkodott, hogy kifújja magát. - Fogalmam sincs, hogyan kezdjek bele...

- Csak nyugodtan - mosolyodtam el, miközben megigazítottam a kezemből kicsúszni készülő mappát és tolltartót. - Ugye nem a beadandóval van baj? Megpróbáltam könnyű témát választani az esszéhez...

- Nem, azzal semmi probléma - legyintett, én pedig lassan elfogyó türelemmel oldalra döntöttem a fejem. - Öhm... Monica ma este nagy, halloween-i bulit rendez és szeretnénk, ha a tanár úr is eljönne. Persze, ha nincs más programja.

- Én nem tudok róla, hogy lenne - rántottam vállat mosolyogva, Max pedig megkönnyebbülten felsóhajtott. - Hányra készüljek el? Vagy csak beesek valamikor és ennyi?

- Ahogy önnek megfelel - miután kezet ráztunk, a srác el is sietett mellettem. Halovány mosollyal az arcomon léptem be a tanáriba, ahol összeszedtem a cuccaimat s hazaindultam. 

A délután hátralevő részét alvással töltöttem. Az utóbbi hetekben rengeteg volt a hajtás; az iskolában és a csapatnál egyaránt. Keveset pihentem, ami kihatott a környezetemre is. Néha ingerülten szóltam az emberekhez, ami tőlem eléggé távol állt. Az idegeim teljesen tropává váltak. Talán ezt a napokban kísértő álmomra is foghatnám, melyben Ő játszik főszerepet.

Egy frissítő s kissé hosszúra nyúlt zuhany után felöltöztem, aztán összedobtam egy romantikusnak koránt sem nevezhető vacsorát és elindultam a buliba.

Néhány órával később...

Ennél őrültebb, vadabb és hangosabb házibuliban még nem voltam. A hangfalakból üvöltő számokat a vonagló tömeg kívülről fújva énekelte, miközben cukorkák és más különböző édességek repkedtek a levegőben egy ágyúnak köszönhetően.

- Nem hittem volna, hogy Max-nak sikerül. Annyira örülök, hogy el tudott jönni! Máris feldobta az estém! - ugrott a nyakamba a szervező, Monica. Örömét egy puszival is megtoldotta, amit meglepetten fogadtam. - Kér valamit inni? Whisky, vodka...?

- Talán később - mosolyogtam, mire bólintott egyet s megölelte a konyhába érkezőt. Miután az illető a zenét túlharsogva nekem is köszönt, Nika visszafordult hozzám. - Nagyon izgatott vagyok. Meghívtam egy iszonyat dögös és brutál jó énekest, akit vagy fél éve győzködtem.

- Hogy-hogy? - kérdeztem, miközben magamhoz vettem egy poharat és teletöltöttem bóléval. A fejem már az első kortynál kóválygott, annyi alkohol volt a rózsaszín löttyben.

- Az utóbbi időben nem igazán hagyta el Los Angelest. Az újságok állandóan a magánéletét boncolgatják - összevontam a szemöldököm, ahogy elkezdtem agyalni, kiről is lehet szó. Monica észrevette, hogy valahogy nem áll össze a kép. - Harry Styles-ról beszélek, tanár úr! Egy isten és már alig várom, hogy végre megérkezzen. Percek kérdése...

Meg kellett kapaszkodnom a konyhapultban. Napok óta letargiában éltem, Harry miatt. Erre megjelenik egy pitiáner buliban. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között találkozunk újra.

- Itt van! Itt van! Itt van! - sikították a nappaliban, Nica pedig megigazítva haját és ruháját, fellökve egy csókolózó párt sietett a bejárathoz. Én csak álltam, remegő kézzel és hevesen dobogó szívvel. Tekintetem elhomályosult a feltörni készülő könnyektől. Pár perc múlva megjelent a lelkes szervező és valósággal rángatni kezdett a tömegbe. - Lefényképezne minket, Mr. Tomlinson? A többiek totál részegek, szóval...

- Én... Nekem... - hebegtem, mire a sztárvendég szembe fordult velem. Szemei elkerekedtek s talán még a szája is elnyílt kicsit. Fogaimat alsó ajkamba mélyesztettem, Haz pedig közelebb araszolt hozzám. - Boo!

- Szia... - motyogtam elveszve smaragdzöld íriszeiben, melyek könnyektől csillogtak. Nagyot nyeltem, amikor egy könnycsepp végigszaladt arcán. Automatikusan felemeltem kezem és hüvelyujjammal eltüntettem. A zene elhalkult, a bulizókkal együtt. Nem tudtam, mit mondhatnék. Sok minden járt a fejemben. Mielőtt megszólalhattam volna, Harry magához húzott és szorosan megölelt. Ekkor kitört belőlem a zokogás. - Annyira hiányoztál...!

A tömeg egy emberként sóhajtott fel, mintha valami romantikus filmet nézett volna. A göndörke a hajamba túrva felemelte a fejem s megcsókolt. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, a fülem sípolt és szédültem. Még szerencse, hogy Hazza erősen tartott a karjaiban. Miután elhúzódtunk egymástól, homlokát az enyémnek döntötte és édesen elmosolyodott.

- Te is nekem, Lou - halmozta el puszikkal az arcomat, amit véresre harapott alsó ajakkal fogadtam. Amikor a fülemhez hajolt, jóleső remegés futott végig egész testemen. - Eléneklek pár számot, aztán csak a tiéd vagyok. Természetesen, ha akarod.

- Mindennél jobban - suttogtam szipogva, még mindig kábult állapotban. Úgy éreztem, senki és semmi sem szakíthat el Tőle. Egy ideig biztosan nem.